Szakdolgozat

A Kreativitás pszichológiája

írta: Mufics István

“… flow-nak igen nagy szerepe van az ember lelki háztartásában. Aki egyszer átélte, újra részesülni akar benne. Ahhoz, hogy az ember lelkileg-szellemileg egészséges legyen, hogy énje kiteljesedjen, hogy megvalósítsa, elfogadja magát, megtalálja identitását, hogy alkotni tudjon, szüksége van a flow rendszeres élményére.”[1]

Bevezetés

A kreativitásnak annyiféle meghatározása létezik ahány szerző foglalkozott már a témával. A mai köznyelvben azt gondolják kreatív embernek, aki valamilyen különleges, extrém dolgot alkot, s legtöbbször ezeket a tulajdonságokat a szobrászoknak, festőknek és zenészeknek tulajdonítják. Felfedezték a kreativitás sokoldalúságát, hogy annyiféle kreativitás van, ahány féle emberi tevékenység; hogy olyan sok szempontból vizsgálható, ahány féle szempontja van az emberi természetnek (fizikai, pszichés, intellektuális, szociális, érzelmi stb.); hogy a kreativitás minden életkorban és minden kultúrában jelen van.

Az embert egyedi és specifikus tulajdonságok különböztetik meg az állatvilágtól, amelyek bár némelyike kezdetleges formában megtalálhatóak a főemlőseknél. Ezek az emberi sajátosságaink a felegyenesedett járás, az értelmes, összefüggő beszéd, a logikus értelmes gondolkodás, a lelkiismeret, a szabad akarat, a transztendencia igénye, a szabad akaratból fakadó szeretet, amit keleten Agapénak neveznek, és legvégül a tudatos művészeti, kreatív tevékenység.[2]

Az értelmező kéziszótár a kreativitás alatt alkotóerőt, teremtőerőt ért. A kreativitás szó eredete a görög creare szóból ered, melynek jelentése: nemzeni, szülni, alkotni, megteremteni. A görögök egy szép történetben mesélik el a kreativitás születését.[3]

A pszichológiában azt a belső folyamatot nevezik kreativitásnak, ami az ismeretektől és az intelligenciától nem független, de ezeket mégis meghaladó, önálló tevékenység.

Az elmúlt században jó néhány pszichológus, nevelő, filozófus vizsgálatai önmegfigyelésen alapultak és próbáltak egy általános definíciót alkotni a kreativitásról. Ezután egy adott csoport tagjait figyelték meg, ahol objektívebb eredményeket kaptak, de még itt is szükséges volt egyéb, objektívebb módszerekkel kiegészíteni a vizsgálatokat az értékelhetőbb szemlélet érdekében.

George Prince 1972-es, A kreativitás gyakorlata című könyvében következőképpen fogalmazza meg a kreativitást: “Önhatalmú harmónia, váratlan elképedés, szokványossá tett releváció, ismerős meglepetés, gavallérönzés, nem várt bizonyosság, formálható makacsság, életbevágóan fontos trivialitás, fegyelmezett szabadság, mámorító rendületlenség, ismétlődő bevezetés, nehéz élvezet, bejósolható szerencsejáték, tiszavirág-életű szilárdság, egységesítő különbség, a követelőző kielégültség, csodaszerű elvárás, megszokott ámulat.”[4]

Dolgozatommal a kreativitás területén egy átfogó, de mindenre nem kiterjedő képet szeretnék adni, amely bemutatja, tulajdonképpen milyen nézetek, gondolatok formálták a kreativitással kapcsolatos elveket. Számomra azért fontos ez a téma, mert a mindennapi munkám során szükség van a kreativitásra és az újító szemléletre. Ez a kutatás lehetőséget ad arra, hogy mindezen ismeretek fényében hatékonyabban tudjam a munkámat végezni. Megvizsgálom, hogy mit is nevezhetünk valójában kreativitásnak, hogy hogyan vizsgálhatjuk, mik a létrejöttének, fejlődésének társadalmi és egyéni feltételei, mozgatórugói, illetve gátló tényezői. Mi a kreativitás és az intelligencia közötti kapcsolat. Végül megvizsgálom a pedagógiai és neveléselméleti vonatkozásait és, hogy hogyan juthat el az ember a kreativitás legmagasabb fokára a flow élményhez a hétköznapi életben. A fejezetek között átfedés van. Fontosnak tartottam a téma szempontjából, az egyes részek bővebb bemutatását, mivel így tud majd kibontakozni az olvasó szeme előtt a kreativitás mélysége és magassága.

  1. A kreativitás pszichológiai elméletei.

A pszichológiai kreativitáskutatásban három markáns kutatási irányt különböztetnek meg:

A holisztikus[5]irányultságú kutatók, mint például M. Wertheimer, K. Dunker, R. M. Mooney az alkotói magatartást a tapasztalatok és a produktivitás bizonyos fajtái között fennálló összefüggésként magyarázzák. Ezért többfajta kreativitás típusokat különböztetnek meg.

A kondicionalista[6]felfogású kutatók, mint például A. F. Osborn, S. A. Mednick az asszociációelméleti gondolkodásból indulnak ki. Eszerint a kreatív ember lassabban meríti ki asszociációs rezervoárját[7],mint a kevésbé kreatív, ezáltal szélesebb körű és eredetibb produkciókra képes.

A strukturalista[8]orientációjú kutatók, mint például J. P. Guilford, E. P. Torrance bizonyultak a legtermékenyebbnek. A kreatív viselkedés négy fő ismérvét határozták meg faktoranalízis segítségével. Ezekből alkotta meg Torrance az előmozdítás 16 féle lehetőségét[9], így többek között az elmélyültebb odafigyelés, megfigyelés és cselekvés elsajátítását.

Az elkövetkezőkben a kreativitás kutatás elméleteinek, nézeteinek a részletesebb kifejtése következik.

  1. 1 A kreativitás pszichoanalitikus elmélete.

A pszichoanalízis (görög eredetű szakkifejezés) a pszichológiában mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer, mely a lelki zavarokat az ún. „tudatalatti okok” feltárásával igyekszik gyógyítani. A módszer atyja és névadója a világhírű osztrák neurológus, Sigmund Freud volt. A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Az elfojtás gondolata a későbbiekben a kreativitás elméletében is tükröződik. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek. Kezdetben – kollégája, Breuer nyomán – hipnózissal dolgozott. Később úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható, s hogy hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Felfedezte, hogy az elfojtott, tudattalanná vált emlékek szabad asszociáció révén is felszínre hozhatók. Ebben alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, ezt nevezte a tudattalanhoz vezető via regiának, vagyis királyi útnak. A kreativitáselmélet pszichoanalitikus alapjait Freud az 1900-as évek elején alkotta meg. Elméletének alapját a szublimáció folyamatára alapozta.

„A szexuális izgalmakat…ezáltal szublimáljuk, vagyis szexuális céljaiktól eltérítjük és szociálisan magasabban álló, már nem szexuális célok felé irányítjuk.” [10]

Ez a szublimációs folyamat tudattalanul a libidó áthelyezésével történik, amely nem az elsődleges szexuális ösztönzés révén jön létre, hanem áthelyeződik magasabb, tudományos, művészi megélés területére. Mégpedig az alkotás örömébe, a problémamegoldás örömébe a kutatónál és a valóság felismerésekor. Freud szerint ez az ösztönök visszahúzódása belső pszichés területekre, amikor a belső lelkivilágban születik meg egy új produktum. Kezdetben Freud a kreatív alkotó képességet nem minden ember sajátjának tekintette, hanem csak kiemelkedő nagy tehetséggel megáldott művészeknek.  Majd később ezt a képességet kiterjesztette a műélvezők szintjére is. Felfedezte, hogy azon emberek, akikben kevésbé van meg a szublimáció folyamata, bizonyos kulturális összetevőkből merítve ösztönzést kapnak alkotói tevékenységre.

Barron úgy véli, hogy az ember kreativitásának gyökerét a korai anális szakaszban fedezhetjük fel, amikor bizonyos öntudatlan rendteremtési impulzusokat követ a gyermek.

A pszichoanalitikusok felteszik azt a kérdést, hogy a kretivitás folyamata, hol zajlódik le az emberen belül. Szerintük elsődlegesen a tudatalattiban vagy ösztönénben zajlik, ezt primér folyamatnak nevezik.

Krist akit Freud kreativitáskutatásának legjobb magyarázójának tartanak, az én szerepét hangsúlyozza a tudatalattival szemben, mivel a kreativitás az én regressziója által jön létre. Kétfajta regressziós állapotot különböztet meg. A kreatív regressziót, amikor az én felett a tudatalatti folyamatok ideiglenesen győzedelmeskednek és az önmagáért való regressziót, amikor a tudatalatti teljesen elnyomja az ént. Krist bár Freud legjobb magyarázójának tekintik, mégis eltér a nézete a freudi elképzelésektől. Ugyan a konfliktusokat a tudatalattiba helyezi, de az énnek nagyobb szerepet tulajdonít, ami a tudatban és a tudatelőttesben helyezkedik el. Ez a nézőpont az egyik legfontosabb vitaterület a mélylélektani kreativitáskutatásban. Összességében elmondhatjuk, hogy a pszichoanalitikus elmélet az ember kreatív megnyilvánulásait a tudatalatti tartományból előtörő belső konfliktusokból származtatja, ami a szabad asszociációk útján valósul meg. A kreatív ember ezeket elfogadja és megéli, a nem kreatív egyén viszont elfojtja.

  1. 3. A kreativitás alakelmélete.

Alaklélektan vagy másnéven Gestalt-pszichológia – a 20. sz.-i német kísérleti pszi­chológia vezető irányzata, amely a jó egészek, és a struktúrák elsődlegességét hangsúlyozza a lelki életben. Az alaklélektan túlmegy azon a klasszikus gondolaton, hogy az egész több mint részeinek összessége: azt hirdeti, hogy az egészek a részekhez képest elsődlegesek. Legjelentősebb képviselői, Max Wertheimer, és Wolfgang Köhler az észlelésben a jó formákat, alkotó tényezőket vizsgálják: a közelség, a hasonlóság, a zártság és a jó folytatás az elemeket egységbe szervező tényezők. Az észlelés szervező­dési folyamatait az idegrendszer veleszületett szerveződése magyarázza (innátizmus). A mai észleléselmélet is elismeri ezeket a törvényeket, s konkrét idegrendszeri magyarázatokat keres rájuk, míg az alaklélektan egy feltételezett hasonlósággal magyarázta őket az agykérgi és az élménybeli folyamat között (izomorfizmus). Az alaklélektan a tanulás és az emlékezés valamint a problémamegoldás folyamataiban is az egészeket és a szerveződést emeli ki.

Werterheimer kreativitással kapcsolatos elmélete, amit produktív godolkodásnak nevez az asszociatív és tradicionális gondolkodásból indul ki. Szerinte a produktív gondolkodás egy forma és egy tartalom közös benső kapcsolatának a révén jön létre. Ezen gondolkodásnál az egyén szemelőt tartja a problémák egészét. Olyan akciónak tartja a kreativitást amely egy új ötletet formába öntve hoz létre. Az újonnan születő ötletek megformálására a művészeket tartják a leghajlandóbbnak. Bennük van meg a megvalósítás vagy produktivitás minősége. Arnheim a művészetpszichológiai kutatásai alapján az alakelméletet egyensúlyi modelljét azzal egészíti ki, hogy a művészek szinte minden esetben, a régmúltat is beleértve, előnyben részesítik a szimetriát és az egyensúlyt. A kreatív egyéneknek a következő személyiségjegyeket tulajdonítják: adottságaik vannak arra, hogy absztrháljanak, mérlegeljenek, formákat és stuktúrákat szabályozzanak és dinamikusalkatuk alapján a formákat, és a struktúrákat kibővítsék.

  1. 3. A kreativitás egzisztencialista elmélete.

Az egzisztencializmus az első világháború után kezdte meg hódító útját. Nem szélsőséges a többi irányzattal szemben. Szerintük a szélsőségeknek is helye van a pszichológiában, de a nézeteket össze kell egyeztetni. Úgy gondolják, hogy minél abszolútabban, teljesebben határozunk meg az erőket, drive-okat, annál inkább absztrakciókról beszélünk csak és nem a létező emberi lényről. Az egzisztencialisták szerint a normálisból kell kiindulni.

Legjelentősebb képviselőjük Rolo May a 20. Század közepén alkotta meg pszichológiai nézetét, ami sok ponton szembeállt az analitikus Freudi pszichológiával. Nézete szerint a jelenségeket úgy kell vizsgálni, ahogyan az az adva van, ahogyan átéljük őket.

Az egzisztencializmus[11]erősen támadja a komfortizmus[12]és kollektivizmus[13] szerint elképzelt emberképet. Szerintük az embernek megvan a lehetősége, hogy befolyásolja a sorsát. Az emberi létezéshez hozzá tartozik a döntés szabadsága. A páciensnek magának kell döntenie és felelősséget vállalnia önmagáért.

Freudnál az ego végrehajtó, szervező egységet tölt be az id és a superego között. May szerint a többszörös ego elképzelés a neurotikus személy tökéletes leírása. A sok különböző funkció nyomása alatt meggyengül a központi szervező, így már nem az egység központja lesz (fragmentálódik). Az egzisztencialisták szerint sem az ego, sem a tudattalan, sem a test nem lehet autonóm, csak a központi self.

May hipotézise: a létezésnek három aspektusa van.

  1. self: ahol átéljük azt, hogy én vagyok az, aki így vagy úgy viselkedik
  2. személy: az az aspektus, ahogyan engem a többiek elfogadnak (Jung: persona; W. James: szociális szerepek)
  3. ego: melynek révén a self a külvilágot látja, és kapcsolatba kerül azzal.

Az egzisztencializmus nem racionalisztikus és nem anti-racionalisztikus. Azt az alapot keresi, amire ez a kettő épül. Sokszor azonosítani próbálják az egzisztencionalizmust keleti filozófiákkal, pl. Zen buddhizmussal. Ez azonban mindkettőt túlegyszerűsíti. Az egzisztencialista pszichológia szerint az individualitás nem úgy érhető el, hogy elmegyünk a világ konfliktusos valósága mellett, hanem, hogy közvetlenül konfrontálódunk ezekkel, a konfliktusos helyzetekkel. Ezen találkozásokon keresztül érjük el az individualitásunkat.

A kreativitás egzisztencialista elmélete pontosa ebben az ideológiai gondolatnak megfelelve élesen különválasztja az állkreativitástól a valódi kreativitást. Az állkreativitás, míg egy felszíni, látszólagos élményt mutat, addig a valódi kreativitás élménye egy újító nyitott szemléletet szül. Csak abban az esetben jöhet létre, ha az egyén saját belső világát megismerve találkozik a külvilággal. Ennek a találkozásnak az intenzitásától függ a kreativitás hatásfoka.

Rolo May állította a kreativitás nem más, mint találkozás. A művész találkozik a tájjal, amit le akar festeni, a tudós találkozik a vizsgálandó anyaggal. Kettőjükben az a közös, hogy mindketten elmélyednek, elmélyülten vizsgálódnak, ez szüli az igazi kreativitást.

Az egzisztencialista kreativitáselmélet számára a kreativitás az egészséges emberi érzelem megnyilvánulása és kommunikálása a külvilággal.

  1. 4. A kreativitás átvitelelmélete.
  2. P. Guilford az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke (1950) volt az első, aki a kreativitás-kutatásnál személyiségjegyeket és adottságokat különböztetett meg.

A jegyek olyan, viszonylag tartós vonások, amelyek az egyik embert a másiktól megkülönböztetik. Az adottság viszont lehetővé teszi, hogy az ember bizonyos dolgokat megtanuljon; ez függ az örökléstől, a környezeti hatásoktól, illetve a kettő interakciójától (kölcsönhatásától). Guilford és Torrance legalább tíz kreatív képességet gyűjtöttek össze, melyek feltételezésük szerint a kreativitás struktúráját alkotják.

  1. 1. Szenzitivitás: Problémára való érzékenység. A kreatív egyének meglátnak olyan problémákat, amelyeket a nem kreatívak nem látnak.
  2. Fluencia (könnyedség): Asszociációs „gazdagság”, azaz a kreatív emberek nagyszámú ötletet találnak ki.
  3. 3. Originalitás (eredetiség): A kreatív gondolkodás fontos sajátossága, hogy új, szokatlan, innovatív ötletek révén eredeti, mások megoldásaitól különböző válaszokat tud adni a problémákra. (Ezt a képességet méri a távoli asszocációk, találó és “nem találó” cím feladat)
  4. 4. Flexibilitás (rugalmasság): A kreatív emberek változatos megközelítésmódokat alkalmaznak, és különböző ötleteket tudnak létrehozni.
  5. 5. Szintetizálás: A kreatív emberek nagyobb és teljesebb gondolati körökbe rendezik gondolataikat.
  6. 6. Elaboráció (kidolgozottság): A kreatív emberek képesek a részletek kitöltésére. Adott információk alapján struktúrát építenek fel (amikor az ötlet tervvé alakul, akkor van szükség kreatív gondolkodásra).
  7. 7. Analízis: A kreatív emberek lebontják a „szimbolikus struktúrákat”, hogy újakat alkossanak.
  8. 8. Redefiniálás (újradefiniálás): A kreatív emberek a szokásos módtól eltérően interpretálják vagy észlelik a tárgyakat és egészen új célokra használják fel. Azt a képességet jelenti, hogy egy tárgyat vagy egy tárgy részét az egyén teljesen új és szokatlan módon alkalmazza.
  9. 9. Komplexitás: A kreatív emberek sok, egymással összefüggő gondolattal tudnak dolgozni.
  10. 10. Értékelés: A kreatív emberek könnyen meghatározzák az új ötletek értékét.

A tudósok azokat a jegyeket és adottságokat vizsgálták mélyebben, amelyeket saját magukra nézve jellemzőnek találtak, majd ezeket kreativitás- és személyiségtesztekkel ellenőrizték. Megállapították, hogy az összes jegy két fontos feltétele az originalitás és a külvilággal szembeni nyitottság.

Arnold (1964) és Guilford (1967) minden probléma-megoldási folyamatot kreativitásnak tekint, mivel minden probléma-megoldási helyzet minden embertől kreatív gondolkodást vár el. Ezekben, a helyzetekben az egyén (individuum) meglévő információkkal dolgozik, felhasználja korábbi tapasztalatait, majd ezeket újra átgondolva eljut az optimális megoldáshoz.

Guilford meggyőződése, hogy az ember számára mindegy, hogy milyen területen fejleszti a kreativitását, mert a kreativitás a tanulás része. Mivel a tanulás az életünk része ezért a kreativitást minden területen ki lehet bontakoztatni. Tanuláskor új információkat fogadunk be, a kreativitás pedig abban rejlik, hogy az új és a régi információk között milyen új kapcsolatokat fedezünk fel.

Guilforddal kapcsolatos nézeteket a későbbiekben még több helyen fogom tárgyalni.

  1. 5. A kreativitás interperszonális vagy kultúrelmélete.

A személyek közötti vagy interperszonális és kultúrelméleti megközelítés vizsgálja, hogy az egyén kreativitása mennyire függ az embertársak és kulturális hatásoktól. Erről nagyon sok pszichológus fogalmazott meg gondolatokat. Arieti jelölte meg először ezzel a kifejezéssel ezt a megközelítést.

Adler (1927) a kreativitást, mint a legmagasabb célszerűséget határozta meg. Ő dolgozta ki az egyén kreatív erejének a koncepcióját, amely alá van rendelve a személyiség összetevőinek. Az ember a szociális tudatát és kreatív erejét használja fel ahhoz, hogy önmagát kialakító kreatív énjének és a társadalom egészének segítséget nyújtson.

” A kreatív erő adja a egyén számára az élet igazi értelmét. Ez a kreatív erő tűzi ki a célt, és egyúttal ez biztosítja az eszközt is a cél eléréséhez. A kreatívabb egyén hasznosabb, mivel magasabb szociális eredményt ér el. Kreatív egyének azok, akik az emberiségnek megmutatták, hogyan lásson, hogyan gondolkozzon és érezzen.”[14]

Moreno (1953) minden egyes embernek spontaneitást és kreativitást tulajdonít. Ez a kreativitás nyilvánul meg az életünk számtalan területén, mint például a személy-személy közötti a társadalom-társadalom közötti és a személy-társadalom közötti interakciókban. A kreativitás, amely a produktumban válik érzékelhetővé a társadalom számára, ezáltal válik hasznossá.

Fromm (1959) különbséget tesz a festést, komponálást, írást, amely tehetségen alapul és a kreatív beállítódás között, amely valójában minden kreativitás alapja csak nem válik feltétlenül láthatóvá. Az első esetben egy képességről a második esetben pedig egy karaktervonásról van szó. A kreativitás elsősorban a látáson és a dolgok észlelésén keresztül aktiválódik. A kreatív észlelés azt jelentheti, hogy az embertársainkat a saját kivetítéseinken, kritikánkon és általánosításainkon átlépve tudjuk a másikat szemlélni. Vagyis a rácsodálkozás élménye az, ami megmutatja a dolgok valódi oldalát és értékét. Ezáltal érhetjük el a kreatív, újító beállítódás állapotát.

 

  1. 6. Alternatív kreativitáskutatás elméletei

Agyunk két, nagyjából szimmetrikus fél tekéből áll. Mindegyik félteke a test ellenoldali felét irányítja, és onnan kap információkat. A féltekei aszimmetria (lateralitás) tehát azt jelenti, hogy a bal agyfél a jobb kezet irányítja, és a tőlünk jobbra lévő tárgyakat észleli. Az idegpályák aszimmetrikus elrendezésén túl a két félteke információ feldolgozó képessége is eltérő.

JOBB AGYFÉLTEKE BAL AGYFÉLTEKE
A test fal felét ellenőrzi A test jobb felét ellenőrzi
Nem verbális Verbális
Intuitív Analitikus
Spontán Szakaszos
Érzelmek Tények
Művészet, zene, kreativitás Nyelv, matematika
Térbeli Lineáris
Képekben gondolkozik Szavakban gondolkozik

Már a 19. században észrevették, hogy míg a bal halántéki lebeny sérülése többnyire súlyos beszédzavarhoz vezet, a jobb oldal hasonló sérülése csak nagyon ritkán. A nyelvi képességek mellett a bal félteke előnye elsősorban a logikai és számtani feladatok terén mutatkozik. A téri tájékozódás vagy a vizuális, képeken alapuló gondolkodás viszont a jobb félteke kompetenciája. A jobb félteke előnyben van az érzelmek kifejezése és az érzelmi jelzések percepciója terén is. A bal félteke feldolgozási módjára jel­lemző a részletek egymást követő elemzése, míg a jobb félteke az információ tömeg egészéből egyszerre próbál jelentést formálni.

A legtöbb funkció esetében a gyengébb félteke is rendelkezik bizonyos kapacitással, a különbség inkább mennyiségi jellegű. A kezesség szorosan összefügg a féltekei aszimmetriával, de a kapcsolat nem közvetlen. A jobbkezesek 90 százaléka rendelkezik bal féltekei beszéddominanciával, a balkezeseknek viszont csak, mint egy kétharmadánál van jobboldali előny. A féltekei aszimmetria-viszonyokban, a kezességen túlmenően is, jelentős egyéni különbségek mutatkoznak.

Az agyféltekék között található hipotalamusz -; amit stresszközpontnak is hívnak -; felel a szervezet belső egyensúlyáért. A hipotalamusz a vegetatív idegrendszer által hatással van a simaizmokra és a belső szervekre, s ennek következtében stresszhelyzetekben létrehozza a növekvő szívritmust, a megemelkedett vérnyomást, a pupilla tágulását, az izmok állapotának változásait, hormonok termelését.

A jobb agyfélteke a képeket egészükben észleli, holisztikus látással, csak a teret érzékeli, az időt nem, képekkel, színekkel, szimbólumokkal dolgozik, korlátlanul képes érzékelni, nem ismeri a félelmet, és nem ítél, a művészi, kreatív adottságok hordozója Énünk női részét képviseli.

A bal agyfélteke logikusan gondolkozik, analizál, ítél, lineárisan érzékel, a részletekre helyezi a hangsúlyt, érzékeli a félelmet, az időt, ellenőriz, a szemléletbeli meggyőződésért felelős és énünk férfi részének hordozója.

Elektroencefalográfiás (EEG) vizsgálatok szerint a verbális feladatok megoldása során a bal, térbeli feladatok megoldása során a jobb agyfélteke elektromos aktivitása növekszik meg. De ennek ellenére nincs olyan mozzanat, amelyben csak az egyik félteke játszana szerepet. Állandóan egyesítik egymással tevékenységüket. Egy intenzív trauma vagy stressz hatására a jobb és bal félteke között tökéletlen kommunikáció alakulhat ki. A kineziológia számos korrekciós technikát alkalmaz a stresszkeltő helyzetekről való gondolkozás és viselkedés megváltoztatására.

A jobb agyféltekés rajzolás a kilencvenes évek óta van jelen Magyarországon. Egy amerikai kineziológus (az izmok és a testmozgás tudománya), Betty Edwards az átélt stresszes helyzetek oldására, személyiség- és készségfejlesztésre hozta létre a módszert.

A világhoz való hozzáállását képes megváltoztatni az embernél. Meg tanul a dolgok mögé látni, kezelni az érzelmeimet. A rajzolni tudás titka a látásmódban rejlik. Ahhoz, hogy a résztvevők látásmódja meg tudjon változni, szükség van egy bizonyos önismeretre.

Léteznek olyan megközelítések, amelyek a kreativitást a bennünk lévő belső gyermekkel hozzák összefüggésbe. C. G. Jung[15]követők az individuáció processzusával kapcsolatban említik. Az individuáció a személyiség kibontakozását jelenti. Olyan, mint egy egyéni mítosz, a belső alakok mitológiai formák között, egy változás: belső utazás. Ebben a folyamatban a cél az alszemélyiségek integrálása. Ez nem pszichotikus degeneráció útján létrejött részünk, hanem velünk született és az életünk során alakulnak ki. Az életünk során kialakult alszemélyiségek minden embernél más és más, mivel minden ember egyedi életet él, más mintákat gyűjt be a külvilágból. A velünk született alszemélyiségek mindenkinél azonos. A jungi archetipikus megnevezésekhez hasonlóan négy minőségre lehet osztani ezt a részünket. Belső táplálóra, belső harcosra, belső bölcsre és a belső gyermekre.[16] A témánk szempontjából a belső gyermek fontos, mivel ez az alszemélyiségünk függ össze a kreativitással.

” A kreativitás titka az, hogy merjünk kipróbálni valamit, kockáztassuk meg, aztán meglátjuk, mi történik. A kreatív gyermek az a részünk, amelyik nem fél kipróbálni új dolgokat.”[17]

A pszichoszintézis[18]foglalkozik, az alszemélyiségek területével részletesen, mely Roberto Assagioli[19]olasz pszichiáter, a kortárs S. Freud és C. G. Jung nevéhez fűződik. A pszichoszintézis tudományos, holisztikus elképzelés az egyéni emberi fejlődéséről és növekedéséről minden (fizikai, érzelmi, mentális, morális, szociális és transzperszonális) szempontból, valamint a pszichoterápiában, oktatásban és az orvostudományban használt technikák tára, melyek az egészség javítására épülnek az alábbi elképzelés szerint: “ha valami időben érkezik, az oktatás, ha túl későn, akkor terápia”.

Osho[20]egy tudományt tanított az ember belső átalakulásához. A kreativitást egy szép gondolattal fejezi ki: A kreativitás a szabadság illata.

” A kreatív ember olyan, akinek sikerül bepillantást nyernie, aki olyan dolgokat lát, amelyeket előtte még senki, olyan dolgokat hall, amelyeket előtte még senki- ez a kreativitás.”[21]

Az embert háromdimenziósnak mondja. Az első dimenziónk a tudatosság, amely a létezéssel köt össze. A második a részvét, amely az érzéseinkkel áll kapcsolatban. A harmadik a kreativitás, amely a cselekedetekkel áll kapcsolatban. E három dimenzió által válik teljessé az ember. A kreativitás megszerzéséhez négy kulcsot említ meg.

Az első, amelyet fentebb már más szerzővel kapcsolatban említettem, hogy légy újra gyermek.

” Minden gyerek kreatív. A kreativitáshoz szabadságra van szükség- az elmétől való szabadságra, a tudástól való szabadságra. A kreatív ember az, aki képes megpróbálni az újat. A kreatív ember nem robot.”[22]

Második kulcsként említi, hogy készen kell állni a tanulásra, mert ha készek vagyunk, akkor megnyílunk a pillanatnak, hogy valami újat fogadjunk be. Harmadikként említi, hogy találjunk meg a teljességet a hétköznapjainkban.

“… a kreativitásnak nincs köze semmilyen meghatározott munkához. A kreativitásnak a tudatosságod minőségéhez van köze. Bármi, amit teszel, kreatívvá válhat, ha tudod, mit jelent a kreativitás. A kreativitás azt jelenti, hogy minden munkát meditációként élvezel, minden munkát mély szeretettel végzel.”[23]

Negyedikként említi, hogy legyünk álmodozóak. Friedrich Nietzsche egy idevágó gondolatában említi, hogy a legsúlyosabb csapás akkor zúdul, majd az emberiségre, ha eltűnik minden álmodozó.

” Minden költő álmodozó, minden zenész álmodozó, minden misztikus álmodozó. Valójában a kreativitás az álmodozás mellékterméke.”[24]

Napóleon is azt mondta, hogy a világot a képzelet irányítja. A 20. század nagy gondolkodója pedig így értekezik a képzeletről: “a képzelet fontosabb, mint a tudás, mert a tudás arra korlátozódik, amit most tudunk és értünk, de a képzelet átfogja az egész világot, és mindazt, amit majd egyszer megismerünk és megértünk.”[25]

Öt területet nevez meg, amelyek megakadályoznak abban, hogy kreatívak legyünk. Ezen, területek némelyike fedi a pszichológiai megközelítéseket. Ez az öt az öntudatosság, tökéletesség, az intellektus, a meggyőződés és a hírnév.  Végül azt mondja, hogy a legvégső kreativitás elérése az életünk értelme.

Rudolf Steiner[26]szerint az ember három világ polgára a tudományé, a vallásé és a művészetté. Régen ez a három terület egy volt és egységként létezett az emberen belül is. Ma különálló specifikus területekként léteznek. A kreativitást, mint emberi tulajdonságot a fantázia, a szabadság és a belsőben lévő morális minőségek határozzák meg. Ha ezek teljesen tisztán megvannak az emberben, akkor valósítja meg a kreativitás legmagasabb szintjét, a morális fantáziát.

” Konkrét képzeteket az ember eszméi összességéből fantáziájával hoz létre. Amire tehát a szabad szellemnek szüksége van, hogy eszméit megvalósítsa, szándékait keresztülvigye, az a morális fantázia. Ez a szabad szellem cselekvésének a forrása.”[27]

  1. A kreativitás folyamata, feltételei, szintjei

A mai világunk célorientáltságában, ritkán jut idő a dolgok folyamatát szemlélni, belemélyedni. A kreativitásnál pont az a lényeg, hogy benne legyünk a folyamatban és átéljük teljes lényünkkel. Fontos megvizsgálni és tudatosítni, hogy milyen úton tudjuk betölteni a kreativitás “parancsát”. Fontos, hogy nyitottá váljunk és merjük átadni magunkat a képzeletünk szárnyalásának.

” A képzelőerő a híd szerepét tölti be a szív és az értelem között, lehetővé teszi, hogy a szívünkkel értsünk és gondolkozzunk, és az értelmünkkel érezzünk.”[28]

A mai értelemmel terhelt világunkban nehéz ezeket, a gondolatokat megemészteni, mert nem éljük a kreativitás minőségét, vagy legalábbis csak azt a részét, ami a hétköznapi életünkben elengedhetetlen. A kreativitás folyamata és szintjei, lehet egy-egy gyakorlati út, amelyen feltérképezheti magát, hogy hol is álla kreativitásban és motiválhatja a legmagasabb szintjeinek az eléréséig is.

A mai kutatási eredmények az alkotói személyiséget a következő személyiségjegyekkel jellemezték:

– szellemi egészség és hatékonyság (megismerési vágy, kíváncsiság, érdeklődés,függetlenség a gondolkodásban, vélekedésben, stb.)

– az önmegvalósítás szándéka, önkifejezési akarat

– pozitív én-kép, magabiztosság

– pszichológiai biztonság

– a személyiség szabadsága, a korlátozások elleni védekezés

– a környezet tökéletesítésre, konstruktív megváltoztatására való törekvés nonkonformitás

– a korlátozások, kötöttségek, szabályok nehezen tűrése, illetve ha ezeknek értelmét nem látja, lázad, tiltakozik ellenük.

Az alkotó megnyilvánulásnak lényegi jellemzője az, hogy a társadalom irányába hat. A kreatív ember általában jobban észreveszi a problémákat, és megkísérli megoldani azokat. Ez a szokványossal, a rutinnal ellentétes dolog, ellentétes tevékenység, és így előfordul, hogy szembekerül kényelmesebb környezetével.

  1. 1. A kreativitás folyamatának fázisai.

A kreatív folyamat felgyülemlett érzelmek levezetődése, mely szabad asszociációk útján valósul meg, és amelyet a fantázia, a nappali álmodozás és a gyermeki játék tükröz. A kreatív egyén elfogadja és feldolgozza ezeket, az asszociációkat, a nem kreatív viszont elfojtja. Állítja a pszichoanalitikus megközelítés. A kreativitás folyamatát tekintve, ahány pszichológus vizsgálta annyiféle megoldást tudott kiértékelni.

Arnold (1964) és Guilford (1967) minden probléma-megoldási folyamatot kreativitásnak tekint, mivel minden probléma-megoldási helyzet minden embertől kreatív gondolkodást vár el. Ezekben, a helyzetekben az egyén (individuum) meglévő információkkal dolgozik, felhasználja korábbi tapasztalatait, majd ezeket újra átgondolva eljut az optimális megoldáshoz. A kreatív folyamatnak lefolyása szerint két fajtáját különböztetnek meg: az organizált (szervezett) és inspirált (ösztönös) megközelítés. (Arnold, 1959)

Az organizált megközelítésnél lassan lépésről lépésre, „tégláról téglára” halad a megoldás folyamatában az ember. V. Kandinszkij ezt tartotta a művészetoktatás leghatásosabb módszerének. Ebben az elgondolásban az analízis, szintézis és értékelés folyamatán halad végig. Ezek anlalógiásan megfeleltethetőek az:

  1. Előkészítés (Ebben a fázisban meg kell határozni a problémát, a vele kapcsolatos ismereteket. Vagyis egy analízis lefolytatni. Feltárni és tudatosítani a problémát minden részletével.)
  2. Produkció (Ez a fázis a problémamegoldás különböző lehetőségeit foglalja magába. Itt össze kell hangolni a képességeket és módszereket és a legjobb technikát elővenni.)
  3. Elhatározás (Ezt a döntés fázisának is nevezik. Itt dönti el az egyén, hogy melyik az a megoldás, amely a legmegfelelőbb a probléma megoldására. A folyamat végén található az értékelés.)

Az inspirált megközelítésnél olyan folyamatokhoz vezeti az embert, amely részben nem tudatos szinten játszódik le. Négy fázist különböztet meg, amely részben átfedhetik egymást, a következőek:

  1. Előkészítési fázis: Az ember itt minden ismeretet és tapasztalatot összegyűjt anélkül, hogy megvizsgálná azokat és mérlegelné, melyik a fontos és melyik nem. Nyitottság a külvilág ingereire.
  2. Lappangási fázis: A tudatalattiban zajlik le. Ez a szakasz az egyén számára nagyon nyugtalan és frusztrációkkal terhes időszak, erőteljes kisebbrendűségi érzés kíséri, jelentős frusztrációs toleranciára van szükség. Minél kötetlenebbek maradnak a begyűjtött tapasztalatok, annál kreatívabb lesz a folyamat. Minél inkább sztereotipizál az ember, annál jobban kerül ki a kreativitás folyamatából.
  3. Belátási v. felismerési fázis: A nagy „aha” élmény átélése. Szokták a megvilágosodás hasonlatát is használni. Ez egy önkéntelen és hirtelen kialakuló mozzanat, amely világos, értelmes felismeréssé alakul át. Rendszerint heves érzelmek kísérik. Ezzel egyidejűleg azonban el kell ettől távolodni, hogy azokat világosabban tudja megfogalmazni és közölni.

Azoknál az embereknél, akik még nem fedezték fel a kreativitásukat, hiányoznak a lappangási fázis feltételei, ezért a belátási fázishoz már nem tudnak eljutni.

  1. Igazolási fázis: A folyamat befejező része. Ebben a fázisban az egyén az új felismerést ellenőrzi, kipróbálja, és egészen addig alakítja, amíg megfelel saját maga és a külvilág számára. Ebben a szakaszban jelentkezik a legnehezebb feladat: a szubjektív felismeréseket objektív formákká kell átalakítani a kommunikáció (pl. írás vagy beszéd) segítségével. Ennél a fázisnál a nehézség, hogy megossza vagy ne az embertársaival az új felfedezést.
  1. 2. A kreativitás feltételei

Egy kreatív pillanat vagy folyamat beteljesüléséhez szükség van bizonyos feltételekre. Amennyiben ezek nem tudnak teljesülni, akkor elmaradhat a nagy pillanat.

Fogékonyság feltétele– Minden kreativitás nem csak a külvilággal szembeni fogékonyságot feltételezi, hanem a saját benső folyamataink felé is egyaránt. Ebben az a paradox, hogy a fogékonyság egyszerre passzív és aktív, nőies (feminin) és férfias (maszkulin) vonásokat hordoz és egyszerre szükséges működtetni. Ha zavarosak az ember a belső folyamatai, akkor kevésbé lesz fogékony a külvilágra és fordítva is igaz. Fogékonynak lenni mindig azt jelenti, hogy készen állunk valami újat befogadni.

Kérdésfeltevés feltétele– Egyes kreativitáskutatók szerint minden kreatív folyamatban a kérdésfeltevés a legfontosabb kiindulópont. A jó kérdés egyszerre megnyitja, kiszélesíti a vizsgálandó teret és egyszerre le is szűkítheti, a célra is mutathat. Wertheimer szerint egy jó kérdés gyakran már a legfontosabb lépést jelenti egy nagy felfedezés felé. A mai kultúránk a kérdések kultúrája. Számtalan kérdést teszünk fel a dolgokkal kapcsolatban. A jól irányzott és a helyesen feltett kérdésben mindig benne foglaltatik a válasz. A kérdésfeltevésnél nagyon fontos a hely, az idő és mit tényezői. Egy igazán lényeges kérdés szempontjából az eredményes válasz érdekében e három tényező együttes eredménye képen kapható. A válasz kivárásához, pedig türelemre. Egy kutató feltesz egy jó kérdést magának, egy fontos kutatásával kapcsolatban, és ha nem türelmes az eredményit illetően, akkor nem jöhet el a várva várt felfedezés.

 

Csodálkozás feltétele- Minden kreatív folyamatban, a problémában való elmélyüléssel egyidőben jelen van a váratlan meglepődés, mely csodálkozással tölti el az embert. A rácsodálkozás élményével kezdődik minden megismerési folyamat. Ha képesek vagyunk a belső gyermeki állapotba belehelyezkedve rácsodálkozni a világra, akkor olyan állapotot teremtünk, ami alkalmassá tesz az új dolgok felfedezésére. A csodálkozás mindig létrehoz egy mini egységélményt a megismerendő dologgal, ezáltal titkukig ér.[29]

 

Egy tárgy iránti szenvedélyes szeretet feltétele– A tárgy vagy objektum iránti szeretetteljes, szenvedély, a formaadás során a tárggyal való törődést ébreszti fel az emberben. Ezzel egyidőben a tárgytól való eltávolodás is fokozódik, amely lehetővé teszi, hogy a tárgy részletesebb szempontjaival foglalkozzon.

” Szenvedély az a készség és képesség, hogy az életösztönzéseket a munkában és a munkán keresztül egy tárgyban fejezzünk ki.”[30]

A szeretet segíti megismerni a dolgokat. Az a dolog, amit nem szeretünk, nem fedi fel igaz mivoltát, vagy ha egy másik emberről van szó, akkor a szeretet nyitja fel a szemünket, hogy meglássuk a szeretet lény jó tulajdonságait.[31]

 

Objektív odaadás feltétele– Az objektív odaadásnál az egyén egybeolvad a megismerendő dologgal. Az objektivitás minden esetben azt jelenti, hogy az ember elérte az érettségének azt a fokát, hogy minden torzítást és projekciót a minimálisra csökkentett. Az odaadás képessége olyan minőség, amikor az ember alázattal és tisztelettel a témának szenteli magát teljes lényéből.

” Az odaadás az a lélekállapot, amely nem magától akarja az igazságot kikutatni, hanem minden igazságot attól a megnyilatkozástól vár, amely a dolgokból árad, és amely várni képes, amíg csak meg nem ért rá, hogy ezt, vagy azt a megnyilatkozást fogadhassa.”[32]

 

Tulajdon és megszállottság feltétele- Az ember a folyamat során átadja magát a feladatnak, a tulajdonának érzi. Ezt egyfajta megszállottság jellemzi, a nehézségek ösztönzővé válnak a probléma megoldására.

A felsorolt feltételek mindenféle területű kreativitással kapcsolatban egyaránt érvényesek, lehetnek a művészi vagy tudományos területeken. A kreativitásnak vannak speciális területei, amelyekhez egyedi feltételek is tartoznak a felsoroltak mellett. Ilyen a nevelés is. Ezekre a nevelés és kreativitás részben fogok kitérni.
2. 3. A kreativitás hierarchiája

Ez a rész azt kívánja bemutatni, hogy az ember kreatív magatartása, milyen szintekre oszlik. Több pszichológus állított fel különböző rangsorokat, amelyeket magasabb és alacsonyabb szintekre osztott fel.

Brewster Ghiselin szintjei (1963)

Minden kreatív eredményt értéknövelőnek tart, mind intellektuális, mind esztétikai értelemben. Ezek az értékek tágítják ki a pszichét a világ számára. Két szintet különböztet meg: a magasabb elsődleges és az alacsonyabb másodlagos szintet. Az alacsonyabb szintnél a már meglévő alkalmazási területeket, egy korábban felismert területet bővítjük ki. Egy ismert “univerzum” bővülése történik meg. A magasabb szintet Ghiselin a sötétségből fakadó új konstellációnak nevezi. Ezen a szinten egy átstrukturálása történik a jelenségek rendszerének, amelyet a kultúra alapozza meg. Egy “új univerzum” születik ekkor.

Irving Taylor szintjei (1959)

Az előzőekben egy-egyszerűbb felosztást néztünk meg. A Taylor[33]öt szintet állított fel, amelyek már jobban megmutatja a kreativitás mélységeit és magasságát. Nem véletlenül vált jobban ismerté ez a felosztás. Önismereti szempontból is megvizsgálhatja az ember, hogy melyik szinten áll. Az ember belső erőfeszítések segítségével és odafigyeléssel fejlesztheti magát, hogy egyre magasabb szintjei, elérje a kreativitásnak.

  1. expresszív kreativitás szintje– Ez az alapszint, ahol nem bontakoznak ki még a bennünk rejlő készségek. Itt a spontaneitás és a szabadság minőségei a meghatározóak. Lowenfeld[34]ennél a szintnél a gyermeki spontaneitásról és szabadságról beszél. A gyerek kreativitását a szülőn kívül semmi sem gátolja. Ebben a korai szakasz tapasztalatai nagyban meghatározzák a későbbi kreativitás fejlődését. “Az antropológiai vizsgálatai alapján Margaret Mead is azt bizonyítja, hogy azok a kultúrák nevelnek kreatív embereket, melyek biztosítják gyermekeiknek a szabadságot és spontaneitást, és lehetőséget adnak számukra, hogy a tradícióktól függetlenül fejezzék ki magukat.”[35]
  2. produktív kreativitás szintje– Az előző szintről hozunk, már kifejlődött képességeket. Minél jobban alakítottuk ki a készségeket, annál jobban tudunk, majd a külvilággal kommunikálni. A technikai képzettség szintjén csak kevesen jutnak tovább. Ezen a szinten elkezd a spontaneitás és a szabadság háttérbe szorulni és az ember a realitással, kezdi összemérni az erejét. Művészeti nevelés területén végzett vizsgálatoknál arra törekedtek, a nevelteknél minél több technikai készséget sajátítsanak el oly módon, hogy a spontaneitásuk ne sérüljön és a szabadságukban, ne legyenek korlátozva. A tudás valójában akkor fejleszti a kreativitást, ha az ismereteinket kreatív módon gyarapítjuk.
  3. feltalálói kreativitás szintje– Ez már az operatív szint ahol a szabadság kezd újra előtérbe kerülni és a saját komponensekkel operál. A benne rejlő komponensek között új és ismeretlen összefüggéseket fedez fel. Azaz kezdi tudatosabban használni a benne rejlő képességeket és készségeket. Ezen a szinten valami új születik a régi értékek felhasználásával. Ghiselin második szintjével lehet összefüggésbe hozni ezt a szintet. Az új létrehozásának folyamatát még nagyon meghatározza az ember tapasztalati világa és vonatkoztatási háttere.
  4. az újító kreativitás szintje– Más néven az innovatív szintje. A problémák valódi mélységeinek és alapelveinek a megértése történik mind a művészet, mind a tudomány területein. Ezen alapelvek mély megértése hozza magával, hogy meghaladja az eddigi ismereteket, és egy újítást hozzon a világba. A kreativitás produktum szintjét itt már nem lehet a realitáshoz és az emberek tapasztalati világához mérni, hanem csak a kultúrák magasságából szemlélve lehet valamelyest felfogni.
  5. legmagasabb kreativitás szintje– Más néven emergentive[36]szintje. Ezt a szintet érik el a legkevesebben világviszonylatban is. Itt bontakozik ki teljesen a szabadság és a spontaneitás legmagasabb foka. A tapasztalatgyűjtés, feldolgozás, absztrahálás és szintetizálás olyan szinteket öltenek, hogy nem mérhetőek össze a korábbi tapasztalatokkal. Meghaladják az értelmi képességeket. A kutatók itt már isteni sugallatról beszélnek, és azt az embert, aki elérte zseninek nevezik.

Csontváry a leveleiben e képen fogalmazza meg a zseni adottságait:

” Mert: talentum alatt értjük azt a képességi fokot, amely az átlag-emer képességénél jóval nagyobb; használhatósága egy bizonyos X körre vonatkozik; világító ereje pedig a csillaghoz hasonlít. A zseni ellenben maga a fényes nap, teljes igazsággal, kifogyhatatlan és elpusztíthatatlan energiával, amelyből az egész világ táplálkozik. Éppen ezért, mert osztatlan energiát feltételez, vagyis elpusztíthatatlan- kifogyhatatlan és ezért a zseni halhatatlan is.”[37]

Ebből a szép megfogalmazásról elgondolkodva feltehetjük a kérdést, hogy ki érheti el ezt a szintet? Csontváry, erre vonatkozóan is kifejtette a véleményét:

” Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott, akinek ősei akaraterővel lelkiműveltséggel a művészi tehetséggel voltak felruházva, aki telivérrel – szerelemmel- jött a világra, aki szerelmes volt a dajkájába aki szerelmes volt a napba, szerelmes volt az üstökös csillagba; a ki a szabadba kívánkozott s pille után futkosott, aki szerette az igazságot, magában soha nem unatkozott, aki a munkát szeretettel végzé- a gondolattal a jövőt keresé, aki szakított a jelennel s útrakelt a sejtelemmel, aki mindenütt és mindenben szívét használta a küzdelemben…”[38]

Minél magasabb a kreativitás foka annál kevesebb segédeszközre van szüksége, annak a kreatív embernek, ahhoz, hogy eljusson egy adott dolog megoldásához. Azonban az alacsonyabb szinteken a megfelelő atmoszféra és más tényezők megkönnyítik a megoldáshoz való eljutást. Mind az öt szinten kibontakozik a szabadság és a spontaneitás egy-egy foka. A kutatók megkülönböztetnek tanult és eredeti spontaneitást. A tanulttal kapcsolatban Beittel és Burkhart kutatók a magasabb képzettséggel hozták összefüggésbe a növekvő spontaneitást. Az eredeti spontaneitás a tapasztalatok nélküli átélés, egy félelem nélküliség, amit nem terhelnek traumák. A negatív tapasztalatok viszont kioltják a kreativitást. Ezek a gátló tényezők azonban már a következő fejezethez tartoznak.

  1. 4. A kreativitást gátló és segítő tényezők

Gátló tényezők

Az előző részekben felsorolt feltételek, tényezők hiánya mellet két alapvetően fontos tényezőt említenek meg. A kreativitást gátló, a probléma megoldását akadályozó tényezőjeként a kutatók a funkcionális rigiditást (megmerevedés), és egy megszokott „set” (tendencia) megkötöttségét, a kategóriák túl sok ismeretből fakadó merevedét és az elsietett megítélést tartják.

Erre egy példa Duncker kísérlete (1945), melyben egy csípőfogó szerepelt. Kimutatta, hogy azt a tárgyat, amelyet meghatározott céllal használ az ember, nehezebben tudja más céllal alkalmazni, mintha korábbi felhasználás nélkül kellene erre az új célra alkalmazni, tehát minél nagyobb az időbeli különbség az új és a megszokott között, annál kevesebb a funkcionális rigiditás esélye.

A gyermekeknél Torrance hat gátló tényezőt említ meg:

  1. 1. A „sikerirányultságú” gyermek, aki ha úgy érzi, a produktum negatív élményt nyújt számára, nem meri megtenni.
  2. 2. A kortársakhoz való igazodáskor a gyermek elfojtja a benne rejlő ösztönöket, hogy saját maga fedezze fel a külvilágot. Mindezt azért teszi, mert fél a „mássá válástól”, a csoporttól való elkülönüléstől. “Nem szabad eltérni” a konformista szemlélettől.
  3. 3. A kérdezés és a világ felfedezésének tilalma az egyik nagy akadálya a kreativitásnak. A gyermeknek nem szabad kérdeznie az órán, csak az otthon közelében játszhat, így nem fedezheti fel, csak a közvetlen környezetét. Ezáltal nem tud új felfedezéseket tenni.
  4. 4. A nemi szerepek hangsúlyozása is akadály lehet, mivel a fiúk félnek attól, hogy nőiesnek tűnjenek, a lányok pedig vonakodnak olyan feladatokat megoldani, ami szerintük „férfias”.
  5. 5. A divergencia (véleménykülönbség) és az abnormalitás azonosítása. A társadalom a kreatív, „zseni” gyerekeket bolondnak tartja. Az ilyen gyermekek a „gyengeségük” legyőzésére és nem a kreativitásuk fejlesztésére koncentrálnak.
  6. 6. A munka és a játék felosztása. Amikor a pedagógus előnyben részesíti a komoly, „intelligens” gyereket a játékosan dolgozó, „kreatív” gyermekkel szemben, akkor az utóbbi szégyenkezik kreativitása miatt és próbálja elfojtani.

A fent felsorolt tényezők mind-mind nyomásként nehezednek a gyermekre, és a felnőttre egyaránt. A későbbi fejlődési fázisokban egyre erősebbé válnak és így gátolják a kreativitás kibontakozását.

Ezért van szükség a gyermek kreatívvá válásához arra, hogy nyitottan és előítéletek nélkül tájékozódjon a világban, képes legyen mérlegelni a különböző megközelítési módokat, amelyek akár saját tapasztalatai variálásából is származhatnak.

Segítő, fejlesztő tényezők

Rogers (1959) szerint a kreatív magatartás feltétele: a külvilággal szembeni nyitottság, a belső értékmérés, valamint az a képesség, amely segítségével, elemekkel és gondolatokkal játszunk.

A külvilággal szembeni nyitottság azt jelenti, hogy az egyén a lehető legtöbb információt gyűjtse össze anélkül, hogy előzetesen korlátokat szabna magának. A belső értékmérésnél a külső kritikát nem lehet figyelmen kívül hagyni, azonban az egyén önmegvalósítása szempontjából rendkívül fontosak az érzékszintek. Az elemekkel és gondolatokkal való játék flexibilitást igényel. Itt az egyén játszik a spontán ötletekkel, színekkel, formákkal.

A belső feltételekhez Rogers két külső kreativitásfejlesztő tényezőt említ meg: a pszichológiai biztonságot és a pszichológiai szabadságot.

A pszichológiai biztonságnak három feltétele van:

  1. Állapotától függetlenül a teljes bizalmunkat élvezze. Ezáltal tudjuk megakadályozni, hogy bemerevedjen az illető. A bizalmi állapot segíti a spontaneitást.
  2. Olyan légkör biztosítása, ahová a külső kritikus megnyilvánulások nem jutnak be. Egy biztonságos atmoszférában szabadabb módon tud megnyilvánulni és visszanyúlni a belső értékeihez az ember.
  3. Az ember érezze, hogy olyannak fogadjuk el, amilyen és az általa teremtett képzeletvilágába beleéljük magunkat. Ekkor tudja a valóságos énjét feltárni és a kapcsolatait újjá formálni.

A pszichológiai értelemben a szabadság azt jelenti, hogy az ember számára a szimbolikus kifejezés, az észlelések, a fogalmak, a jelentések spontán és játékos megjelenítése biztosítva van. Rudolf Steiner szerint a szabadság megfogalmazása:

” Aki a szellemben él, az szabad, mert minden alsóbbrendűtől elszakadt. Semmi sem kényszeríti, csak az, aminek kényszerét szívesen viseli, mert felismerte, hogy az a legmagasztosabb.”[39]

Maslow a kreatív szabadság légkörét két módon kell biztosítani. Az elsőben olyan hangulat teremtése, amelyben a tudatalatti blokkok feloldódnak és a felszínre kerüljenek. Második az ellenőrzés, indoklás, elrendezés útján történő feldolgozás. Maslow szerint a kreativitás e két szint szintézise révén jöhet létre.

Az énünk megerősítése, biztonságba helyezése szükséges, hogy egy kreatív állapot létrejöhessen. Meg kell erősítenünk az énünket, hogy védekezni tudjon a külső ellenállásokkal szemben, amelyek a társadalmi konformista szemléletekből fakadnak. Több kutató egybehangzó eredményei azt bizonyítják, hogy a kreativitás nőies minőség, ezáltal a kreatív emberek feminim vonásokat hordoznak. Maslow is leírja, hogy ezt a tulajdonságot sokszor a homo szexualitással keverik össze. Az az ember, aki ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, sok kritika és sértés érheti, amelyből a saját kreatív lényének a megtagadása következik.

 

  1. Kreativitás és az intelligencia kapcsolata

Feltehetjük a kérdést kreativitás vagy intelligencia? A kreativitáskutatás talán legizgalmasabb, legszerteágazóbb és legvitatottabb területe. Amerikai kutatók súlyponti kérdése az intelligencia szint és a kreativitás összefüggésének a vizsgálata volt. Az eredményeik arra engedtek következtetni, hogy ezek viszonylag független területek egymástól, bár a kreativitás előfeltétele a legalább közepes szintű intelligencia. Ezt nevezik küszöbelméletnek. Az előző érvelés fordítottja is igaz.

“Intelligencia nélkül a kreativitás vak, a kreativitás nélkül viszont az intelligencia béna.”[40]

A hosszú évtizedek alatt az ember lényét kutatók felfedezték újra, hogy az emberi psziché mennyire összetett és mennyire bonyolult. Felfedezték, hogy az intelligenciának számtalan területe van, amelyek hagymahéjszerűen rétegződnek egymásra. Ezek egymással szoros kapcsolatban vannak. A mai orvostudományi kutatások is alátámasztják, hogy az értelmi, intelligenciai képességeinknek generációs és genetikai alapjai is vannak. Ezt determinálóan vagy felszabadítóan élhetjük meg. Guilford az 50-es években arra a felismerésre jutott, hogy a hagyományos intelligencia tesztekkel nem mérhető fel helyesen a kreativitás szintje. Ekkor halkotta meg az értelem háromdimenziós modelljét. Ezt számos mű ismerteti részletesen. Az elkövetkezőkben részletesen megnézzük az elmúlt évtizedekben az intelligenciához kapcsolódó új kutatási eredményeket és ezek, hogyan kapcsolódnak a kreativitáshoz.

Az IQ: a racionális intelligencia, intelligencia kvóciens

Az emberek felteszik azt a kérdést, hogy létezik-e a földön kívül intelligencia, viszont az ember szempontjából nézve fontosabb feltenni azt a kérdést, hogy vajon a Földön van-e.[41]Az intelligencia nem egyenlő az intellektuális képességek összegével, mérhetősége az egyes képességek egyesével történő mérésében rejlik.(Wechsler)

Az értelmi képességek mérésénél nem csak pusztán az emlékezet fontos, lényeges a gondolkodás, absztrakt gondolkodás is, verbális és matematikai gondolkodás is benne van. Az értelmi intelligencia a gondolkodást vizsgálja, és osztályozza, a mérése nem áll másból, mint az intellektuális teljesítmények értékeléséből a megoldás gyorsasága és helyessége alapján. (Thorndike szerint) Kiegészítve a mérés még a kombinációs készségek és a szöveg kiegészítés próbájával mérhető.[42](Ebbinghaus szerint)

Gyakran felmerül az a kérdés, hogy egyáltalán lehet-e objektíven mérni.

Legelőször Galton volt aki az öröklött zsenialitásban, majd Binet és Simon (1905) gyerekeknél kereste az objektívebb eredményeket. 1912 körül Terman tökéletesítette és kibővítette Binet és Simon féle tesztet. Sperman (1927) a kutatásai alapján megállapította az úgynevezett s-faktort, melyet az általános szellemi energia faktoraként jelölt. Meili (1955) nyolc primer faktorra bontotta fel az intelligenciát[43]

A ma leginkább használatos a Guilford (1956) modell. Modellje három dimenziót tartalmaz mélységi, magassági és szélességi dimenziót.

Vannak tudósok, akik úgy tartják, hogy a régmúltban az ember a világot nem az értelmével ragadta meg, hanem finom érzéki metódusaival. Ez idővel elveszett és helyette alakult ki a racionális, logikus gondolkodás, amivel aztán próbálja felfedezni és megérteni a világot.

A mai világban a gondolkodás egy igazi megismerő úttá válhat, viszont mindez egy nagyon komoly belső erőfeszítést igényel. Az IQ nem tud megnyilvánulni, ha megbetegedett a fizikai agy. Az agyban nagyon sok az inaktív agysejt, amelyeknek csak töredékét használja fel az ember. A tobozmirigy segíti az érzékelést, gondolkodást, tudatosítást, egyfajta karmesterként. Az IQ perszonális[44], egoisztikus minőség, az ésszerűség, a kauzális racionális, ok-okozati összefüggés a jelemzője. A lineáris, soros gondolkodás, racionalitás, logika, szeretni azt, ami átlátható. Ez a terület inkább konkretizáló, objektivizáló és tényszerű. Az agy “huzalozása”, ismétlésjellegű, ami egyik idegsejttől halad a másikig, olyan, mint a karácsonyfán alkalmazott izzósor.(Ha egy izzó kiég, akkor elalszik az égősor) Jellemző a determinisztikus gondolkodás, a célorientáltság, pontosság, ugyanakkor nem szereti az árnyalatokat, a kétértelműséget.

Az asszociatív gondolkodás, azaz az ÉQ (érzelmi Intelligencia)

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges a szemnek láthatatlan.”[45]

Ebben az esetben neutrális hálózatról van szó. Mindegyik neuronon több hatás van, az új élményre, az új tapasztalatra nyitott. Pontatlan, nem tényszerű, viszont korrekt, világos és rugalmas, az ÉQ személy alatti, ösztön én minőség ismérve az empátia, emóció[46],motiváció. Autentikus[47]érzelmek vannak jelen, amit nem tud pontosan megfogalmazni az ember. Az ÉQ kifejlődésének öt fő területe van: 1. az érzelmek kezelése, 2. az érzelmek felismerése, 3. önmotiváció[48], azaz az érzelmek célra orientált mozgósítása, 4. mások érzelmeinek a felismerése, valamint a 5. kapcsolatteremtés képessége (szociális érzékenység, empátia).

  1. Az érzelmek felismerése:

Érzi, de nem tudja megnevezni. Metakognició esetén tudatosítja a saját gondolatait, és felülemelkedik rajta. A metahangulat az, amikor a saját érzelmei fölé emelkedik. Az öntudatosítók az érzelmeiket ismerik, ők autonóm önálló személyiségek, a rossz hangulaton nem rágódik, tudja, hogy lecseng. Az érzelmeire odafigyel. Vannak olyan esetek, a lehengereltek, amikor az illetőt a saját érzelmei hengerlik le, a hangulat uralkodik az emberen. Nem is igyekszik mindebből kikeveredni, csak utólag konstatálja, hogy mi volt vele, és akkor bűntudata támadhat. Vannak a beletörődők, akik nem képesek saját érzelmeiket irányítani, ezt tudják, és beletörődnek. A érzelmi vakság esetében  az érzelmi világuk sivár, ilyenek a pszichoszomatikusok, érzelmi szókincsük szegényes, a limbikus rendszerük és a megismerő agy közötti kapcsolat gyenge. Ezek az emberek döntésképtelenek, és a legtöbb cselekedetük kétségbeeséssel jár. Az érzelmi felismerést az önreflexió segíti. Érdemes megismerni a gyakorlatok által a különböző érzelmi családokat.

Harag: (düh, felháborodás, mérges, ingerült, méltatlankodó, sértődöttség, ellenszenv, agresszió. gyűlölködés)

Bánat: (gyász, bánódás, levertség, kétségbeesés, melankólikus, búskomorság, önsajnálat, csüggedés, depresszió)

Félelem: (balsejtelem, riadalom, bizalmatlan, óvatosság, iszony, rémület, rettegés, pánikroham, szorongás)

Élvezet: (boldogság, öröm, derű, tetszés, megkönnyebbülés, mámoros, elragadtatás, eufória)

Meglepetés: (csodálkozás, sokkos öröm, meglepődés)

Undor: (gúny, lenézés, viszolygás, megvetés, elutasítás, avverzió, nem tetszés)

Szégyen: (bűntudat, csalódott, zavarodott, lelkiismeret furdallás, megalázottság, önemésztés, megbánás)

Önzetlenség: (elfogadás, bizalom, jóság, együttérzés, odaadás, önzetlenség)

  1. Érzelmek kezelése:

Az érzelmeket érdemes kordában tartani, különben az életünkhöz szükséges döntéshozatal nehéz lesz. Érzelmi önszabályozásra van szükség, el kell dönteni, hogy ’ki az úr a házban’. A legtöbb ember a haragján nem tud uralkodni, mert a legősibb érzelemtípus, az önérzet, önbecsület, méltóság fenyegetettsége. Az ember belső értékelés folytán dönti el, hogy milyen kognitív akadályoztatás uralja a dühkitörését. Ezekben segítségre lehet:

Tudatosítás: a nevén nevezni az ügyet, a hozzáállás. A negatív érzelem kezelése.(fürdő, masszázs, jutalmazás, mozgás, humor, film, kineziológia)

  1. Önmotiváció:

Amikor az ember a saját érzelmeit képes felébreszteni egy értékes cél felé, akkor önmotivált. A lelkesedés mindig belülről kell, hogy fakadjon. A motivációs képesség csökken, ha elveszett a remény.

Kudarckezelés: a kudarc túlélhető, megváltoztatható, de semmiképpen ne váljon pesszimizmussá. (Optimista-pesszimista történet[49]

Általában a folyamatorientált állapotban a motiváció fennmarad, áramol benne az ember, viszont a figyelem is jelen van. Ez nem a görcsös akarás, hanem ehhez könnyedség párosul. Együtt folyni az áramlattal, ami aztán a célhoz elvisz.

Mindehhez szükséges: a lelkesedés, kezdeményező készség, önbizalom, kitartás, az öröm fenntartásának képessége, mély belső akarás, aktivitás, remény, optimizmus, önátadás a folyamatnak, ami bizton a célhoz vezet.

  1. Mások érzelmeinek a beazonosítása:

Az empátia[50]egy olyan beleérző képesség, amikor nem sajnálom a másikat, csak együttérzek vele. A sajnálatkor gyakran az emberek saját magukat siratják, hogy most mi lesz velük, itt még erőteljes egoisztikus elemek vannak jelen. Az empátia ismérve a törődés, odafigyelés, őszinte érdeklődés, segíteni vágyás, gondoskodás képessége és ezek az empatikus emberek jól érzékelik a non verbális[51] jeleket. A gyerekeknél ez egy fontos tényező, várják az empátiát, a vele együtt dolgozó jelezze, érezze át azt, ami vele történik. A veréssel ki lehet írtani az empátiát. A bánatos gyerek a világ összes fájdalmát éli át. A gyermek öröme kendőzetlen, ha leszabályozzák, kihatással lesz a felnőttkori moralitására.

A limbikus agy felel az érzelmi intelligenciáért, az agynak táplálékra van szüksége a megfelelő működéshez.

Az IQ és az ÉQ egymást kölcsönösen támogatja, ha zuhan az ÉQ, az nagymértékben befolyásolja az gondolati teljesítményt. A kettő együttműködése eredményezi, hogy valaki boldogtalan vagy teljesen jól van, harmonikus. Amennyiben a kettő egyensúlyban van, a szellemi teljesítmény nő.

Ha túl gyenge a kognitív kontroll, akkor az illető szeszélyes, és kiszámíthatatlan, ha túl erős, akkor rideg, száraz emberről beszélünk. Elfojtás esetén szomatizálódás indul el. A testi, lelki egészség alapja a limbikus agy.

Szívkoherencia

A limbikus agy kihat a szívműködésre, majd az újra visszahat az agyműködésre, a szívből[52]kiinduló hormonkibocsátás következtében. A szimpatikus része aktivizál, növeli a szívritmust, a paraszimpatikus gátló hatással bír, lazít ha kell. A szív is közvetlen befolyásolja az agyat. A különféle betegségek alapja a szívkoherencia (ritmus) drasztikus, szélsőséges eltolódásai. Mindezt segíti a helyes légzés, az öröm a hála érzés tudatos megélése. Minden szeretetteljes megnyilvánulás, jótékonyan visszahat az érzelmi agyra. Ezek közvetlen alapját és részét képezik a kretivitás folyamatának.

Az iskolai tantárgyak törzsanyag körébe kellene helyezni az alapvető emberi készségeket fejlesztő tantárgyakat, az önismeretet, az empátiával való foglalatosságot, a kreativitás fejlesztését, az önkontroll, a konfliktusmegoldás, és az együttműködés művészetit megcélozó tantárgyakat. Ezek nagyban segítenének az ÉQ kifejlődésében.

Arisztotelésznek a Nikomakhoszi etika arra hívja fel a figyelmet, hogy intelligensen éljük az érzelmi életünket. Ebben az esetben nem az érzelmekkel van a gond, hanem az érzelmek megnyilvánulási módjaik helyénvalósága.[53]

„…megijedni, nekibátorodni, megkívánni, megharagudni, megszánni – általában örülni és bánkódni lehetséges a kellő mértéknél jobban is, kevésbé is, csakhogy persze mind a kettő helytelen: ha ellenben mind azt tesszük, amikor, ami miatt, akikkel szemben, ami célból s ahogyan kell: ez jelenti a közepet és a legjobbat, ez pedig éppen az erény sajátsága.” [54]

SQ vagy spirituális intelligencia

A 20. századot sokan az emberi értelem és a racionalitás nagy századának kiáltották ki, és mégis az emberiség egyik legembertelenebb korszaka volt. A racionalitás tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Daniel Goleman írta le először tudományos igényességgel az IQ (racionális intelligencia, intelligencia kvóciens) mellett egy legalább annyira fontos intelligencia típust, az EQ (az érzelmi intelligencia) is meghatározza az életminőséget.[55] Az 1990-es években Danah Zohar és Dr. Ian Marshall Oxfordi kutatók vállalkoztak az emberi intelligencia új oldalának, a spirituális intelligenciának nevezett terület feltérképezésével.

Az SQ integratív, transzperszonális[56],a magasabb Én reprezentánsa, a holisztika jellemzik, az agy minden részét mindegyikkel összekapcsolja, és egy nagyon finom hálózati rendszert alkot a testben. Ez az, ami a legkevésbé fejlett állapotban van, a jelen kultúránk nem tartja fontosnak, azt vallja, hogy e nélkül is tud fejlődni az emberiség. Az SQ ma mostohagyerek.[57]

Ez a terület a végső kérdésekkel foglalkozik, a múlhatatlannal, az örökkévalóval. Mindezek a kérdések nagyobb összefüggésben értelmezhetőek csupán. Ennek a minőségnek a jelszava: felfedezni értékes dolgokat. A morális érzék is ide tartozik, felismerni, hogy egy bizonyos helyzetben az egyénnek és a társainak is egyaránt mi a legjobb. Ezzel élheti az egyén teljesebben az életét, és így képes önmaga kicsinyes dolgai fölé kerekedni. Ezáltal képes megtalálni a sokféleség mögötti egységességet. A fő kérdés itt: ’mi a feladatom a világban, ki vagyok én’. Az SQ független minden vallástól,- mert a vallás valami felé próbálja terelni az embereket. Az SQ alapvető eleme a kreativitás és a spontaneitás.  Az SQ a nagy szintetizáló, mert az IQ-t és az ÉQ-t hozza egyensúlyba, ő az aki mindennek a mélyére akar nézni. Ide vonatkozik a morális fantázia minősége is, amely egy ismeretlen szituációban megtalálni segíti a leghelyesebb cselekedetet. A bölcsesség és az értékteremtés szintén ehhez a minőséghez sorolható. Az SQ jellemzői:

  1. Spontenaitás, alkalmazkodó képesség. (bátorság, rugalmasság)
  2. Tudatosságra és jelenlétre való képesség (figyelni tudás)
  3. Képesség a szenvedésekkel való szembenézéssel, és abból képes legyen értéket alkotni, felfedezni ezek üzenetét.
  4. A fájdalom kezelése, mindehhez való helyes hozzáállás.(A mai fájdalomkerülő kultúra, gyógyszerfüggés, azonnali fájdalomcsillapítás: ’nincs idő a fájdalomra’ elv elvetése)
  5. Engedi magát a magasabb eszmék, értékek által vezetni.
  6. Fontos számára, hogy másoknak ne okozzon fájdalmat.
  7. Igyekszik felfedezni a különböző dolgok közötti összefüggést.
  8. Segítőkészség.
  9. Az igazán jó kérdések feltevése.
  10. A konvenciók rabságából kiszabadulni. Helyette az önálló gondolkodás, döntés meghozatalára törekedni. Kitörni az adott kor által megfogalmazott sémákból:

„A legfőbb korlát, az, ahogyan egy kor lát.”[58]

  1. Felismerni, hogy a saját szabadság elérése, ne sértse másik ember szabadságát, és, hogy meddig lehet nyújtózkodni.

Valahogy el kell jutni odáig, hogy az ember kézbe vegye a saját életét.

Bizonyos tényezők akadályozzák az SQ kifejlődését, azaz a kortünetek:

  1. A racionális, intellektuális világ egyoldalúsága.(ki mennyit tud megjegyezni a tanultakból)
  2. A 17. sz. és 18. században a vallásosság szerepét a tudomány váltotta fel. Sokat adott a világnak a tudomány, de pótlék lett.
  3. Anyag-centrikusság, vagyonszerzés, pénz-centrikusság.
  4. Pragmatista felfogás, annál értékesebb valami, minél több kézzelfogható eredménnyel jár.
  5. Túlzott extrovertált élet, nincs befelé fordulás.
  6. A kérdezés hiánya, mindenki kész válaszokat akar kapni, és kap is. Tényeket tárnak az emberek elé, aki nem fogadja el kizárják. A fontos kérdések, végső értékekhez vihetnek közel.
  7. A lelkiismereti hang elnyomása.
  8. Fájdalomkerülés.
  9. Az értelem a túlélést szolgálja.
  10. Megváltozott az emberek és a természet viszonya. A világban él, de nem része a világnak. Elszeparálódás. Tudatosítás hiánya, hogy amit tesz, vagy gondol, az befolyásolja a világ sorsát, mindezért kevesen vállalnak felelősséget.
  11. A család, mint közösség felbomlása.

“Tudomásul kell venni, hogy a probléma soha nem oldható meg azon a szinten, amelyiken a baj keletkezett. Rá kell látni a dolgokra, az embernek önmaga fölé kell kerekednie, és rá kell tekintenie kívülről magára.”[59]

Az SQ-hoz hat fajta személyiségtípus kapcsolható. Mindenkiben mindegyik létezik, csak előfordulhat, hogy egyik-másik elnyomás, likvidálás alatt van. Minden embernek van egy domináns, ami főként őrá jellemző. Többnyire olyan embereket vonzunk be, akik számunkra megmutatják, hogy melyiket nem birtokoljuk, azaz mások, mint mi.

Konvencionális: Óvatos, konformista, kaméleon, nem akar kitűnni. Engedelmes, rendszerető, gátlásosságra hajlamos. Nála a kulcs a helyesen megélt közösségi élet, alkalmazkodni, de megtartani a saját egyéniségét. Csapda nála a konformizmus, hogy ne kelljen a saját dolgaival foglalkozni. Erénye a moralitás és segít másoknak.

Szociális: Társaságkedvelő, segítőkész, szeretik az emberek, barátságos, udvarias. Nem esik nehezére az empátia. Jószívű és tapintatos. Csapda lehet az önkínzás, mert feláldozza magát másokért. Nehézsége, hogy a majomszeretet fojtogató. Célja legyen, hogy úgy segítsen másoknak, hogy mások is önmagukra találjanak.

Kutató: Imádja az ötleteket, racionális, sokoldalú. Elemez, boncolgat, meg akarja érteni a világot. Pontos és precíz, ezt másoktól is elvárja. Fontos neki a magány, ő befelé forduló típus. Nehezen adja át magát az érzelmeknek. Nagy a függetlenségi vágya. Nála a megértés a prioritás. Az intelligens párbeszédeket szereti. Mindent végiggondol, mielőtt döntene. A csapdája, hogy a kihívás kényszerévé válhat, és visszahúzódik az élettől, elveszik a részletekben. Az ő feladata az okosságtól eljutni a bölcsességig.

Művészi: Érzékeny, szenzitív, kreatív. Olyat szeret csinálni amivel felrázza az embereket. Idealista, a korlátokat nehezen tűri. Ellentmondásos személyiség, időnként megbotránkoztató is. Fejlett esztétikai érzékkel rendelkezik, lenézi azt, ami nem szép. Értékeli az eredetiséget és az új ötleteket. Kitűnik a tömegből ez az ember. Az ő csapdája, hogy öröm és bánat között ingadozik, nagy veszélye az egoizmus. Nagy veszélye a lázadás, a közember lenézése, sokszor a lázadás kedvért lázadni, nihilizmis, destruktivizmus. Célja lehet, hogy az ábrázolásnál a szellemit beletegye az anyagba, megtalálni a valódi értékeket, hogy a káoszból kozmoszt teremtsen.

Realista: Két lábbal álla földön, józan és praktikus. Nem szereti a túl mély kapcsolatokat. Szókimondó, rugalmatlan. A társaságban csak azokkal van akiket megbecsül. Végsőkig kitart a saját álláspontja mellett. Kifelé nem érez, de befelé igen. Spontán cselekszik, őszinte, lelkiismeretes, megbízható. Lehet rá számítani. Kitartás jellemzi. Csapda, hogy önző célra használja az erejét, hogy megbecsüljék. Hajlamos az önutálatra. Célja a létbátorság.

Vezető: Öntudatos, aktív, kezdeményező, ambiciózus. Túlzottan eredmény és nyereségorientált. Kalandvágyó, sok ereje van. Magamutogatás jellemzi. Flörtölgetni is szeret. Kész mindent kipróbálni. Optimista, nem veszi észre a rosszat. Elegáns. Rizikóztat, szereti a vészhelyzeteket. Sokszor belemegy olyanba is amit később megbán. Felelősségtudata van. A csapdája, hogy visszaél a pozíciójával, és a karrierizmus, perfekcionizmus. Jó vezető összefog, motivál, lelkesít, és konfliktust kezel. Cél lehet, ha önmagán túlmenő célokat keres, másokat szolgálva vezet.[60]

Az SQ hiánya okozta probléma Jung szerint, hogy „ A szenvedő lélek nem találta meg saját lényegét.”, Frank meglátása szerint a noogén neurózis[61] az értelem nélküli élet szindróma, ami a magasabb cél hiányát jelenti.

Zohár véleménye szerint az SQ esetében csapda lehet a  spirituális haszonelvűség, a céltalanság, a felelősség hiánya. Ezeket napvilágra kell hozni, magán túlra kell tekintenie az embernek, őszinteséggel, bátorsággal és való elmélkedő szándékkal. Szerinte a mélyen szunnyadó forrás minden emberben benne lakozik, csak ki kell munkálni, egy nagyobb dolog szolgálatára meg is mutatja magát.

A SQ fejlesztése:

− Az ember törekszik arra, hogy tudatosan élje az életét (figyelem, jelenlét, itt és most)

− Nyitottság a világ felé (érdeklődés, bizalom)

− Önismeret (saját gyengeségek, erősségek felismerése)

− Értékkeresés (törekedni erre)

− Spontaneitás vagy kreativitás (elvárások foglya ne legyen, önállóság, kezdeményezés)

− Együttérzés képességének a kifejlődése (empátia, önzetlen segítség)

− Befelé fordulás (csend, relaxáció)

− A moralitásra való törekvés (erényekben fejlődni, szeretetben fejlődni)

„Számomra csak az olyan utakon való haladás létezik, amelynek van szívük, bármely út lehet, amelynek van szíve. Ott utazom én, az egyetlen, aminek értelme van, az út végéig haladni. Ott utazom én, és lélegzet visszafojtva csak nézek, nézek.”[62]

  1. Kreativitásra való nevelés

A tudomány, a valóság megismerésének csak az egyik módja. Platon tudta ezt. Amikor eljutott a tudományos megismerés határáig, a költészet segítségével lépte át azt a határt, amely előtt meg kellett állnia az értelemnek. A művészet erejével ragadta meg a tudomány számára elérhetetlen igazságokat. A szárnyas metaforák elrepítették a messzeségbe, megnyitották a tudomány előtt bezárt kapukat. Mi az igazság? „Az igazság a metaforák fürge ármádiája.”[63]Ha ez az igazságról szóló igaz, akkor a kör bezárul, a művészet találkozik a tudománnyal, és a pedagógus megtalálja helyét ebben a kapcsolatban.[64]Feltehetjük a kérdést, hogyan tudja a tanár a diákot alkotói, kreatív szemléletre nevelni. Csak azon a módon, ha maga is rendelkezik a kreativitás magas készségével. Ez a készség segíti, ad példát és mutatja az utat a diáknak, hogy hogyan ébressze saját képességeit.

„Tanulmány révén nem válhatunk nevelővé. Másokat sem idomíthatunk nevelővé, már csak azért sem, mert mindenki az. Mindenkiben benne rejlik egy nevelő, csak alszik, fel kell ébreszteni, és az ébresztés eszköze a művészet.”[65]

Steiner szerint az emberek közti bizalomnak kell áthatni a szociális életet. Valójában a kreativitásra nevelés minden esetben a felnőttektől, a pedagógustól indul ki.

Az ember abban a pillanatban van művészi állapotban, amikor a gondolkodást akaratként éli át. A művészi jelleg speciális emberi árnyalatot ad az emberi léleknek. A művészet által lehet megismerni a másik ember egész lelkiségét. Ha tudományosan akarjuk nevelni, akkor semmit sem él át a lelkünkből. Mindezt azért, mert a művészetben az ember individuális.

Olyan nevelési módszerre van szükség, amellyel az emberek újra meg tanulnak egymás mellett és együtt élni. Ez frázisokkal nem lehetséges. Ez csak az igazi emberismereten alapuló nevelés művészetével lehetséges.

„Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg saját szemével nézni a világban. A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. El kell mondani nekik, hogy mi így látjuk a világot, de nézzétek meg mostmár ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”[66]

 

  1. 1. A kreatív nevelés feladatai

A mai pedagógiai nevelés mondhatni teljes mértékig az értelmi intelligenciának a fejlesztésére alakítja ki a pedagógiai programját, és nem veszi figyelembe a tanuló egyéni adottságait. A pedagógus úgynevezett univerzális normákkal dolgozik. Az általános normákat nehéz összekötni a tanuló egyszeri mivoltával. Egy szűkebb rétegben, bizonyos csoportnormák szerint dolgoznak. A legkevesebben pedig az idioszinkráziás[67]normákkal dolgoznak a legkevesebben, azaz az ember egyedi és ezt az egyedi képességeit figyelembe véve hozza létre a pedagógiai programját.

“A kreatív nevelő feladata a tanulóban az egyedi jellegzetességeknek a felismerése, méltányolása és fejlesztése.”[68]

Lowenfeld megállapította, hogy a külvilággal való helyes kapcsolatot és kommunikációt a kreativitás mértékétől függ.

Egy lényeges kérdés foglalkoztatta a kutatókat a kreativitásra való nevelés terén. Hogyan kell egyrészt a tanulók spontaneitását és kezdeményező készségét fejleszteni, másrészt pedig a tanulókat ellenőrzés alatt tartani?

Egy válaszkultúrában élünk ahol a pedagógus is kész válaszokat ad, megadja a megoldást, ezáltal megfosztja a lehetőségtől, hogy ő maga fedezze fel a megoldást. Ez egyfajta konformista szemlélet, amit mindannyian, már az iskolában magukba szívunk. A társadalmunkban ez egy rossz berögződés. Hosszú az út a probléma megoldásáig. Amit kezdeti lépésben szoktak javasolni, hogy minden saját kezdeményezésű kreatív ötletet dicsérni kell. Továbbá arra felhívni a figyelmet minél korábban, hogy tolerálni tudja az ötleteket és a produktív gondolkodást.

Torrance tapasztalatai alapján felfedezte, hogy a fegyelem önmagától kialakul, ha biztosítják a tanuló kreatív magatartását, vagyis a tanuló egyediségére odafigyelnek.

Meinz és más kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy mennyire fontos az esztétikai nevelés, mert ez segíti a kreatív gondolkodást. Azt figyelték meg, hogy akik a technikai részleteket tanulták meg azoknál a kreativitás egyértelműen visszafejlődött. Akik egy általános esztétikai nevelést kaptak azoknál a kreativitás fokozódott.

A ma elfogadott és hatásos pedagógiai módszere a kreativitás fejlesztésének a drámapedagógia. A drámapedagógia a személyiség fejlesztésének olyan módszere, amelynek során a cselekvő ember (gyermek) ismeretei, képességei és társas kapcsolatai a nevelő által irányított és a társakkal végzett közös dramatikus játékok során fejlődnek. A drámapedagógia eszköze: a drámajáték.

„Drámajátéknak nevezünk minden olyan játékos emberi megnyilvánulást, amelyben a dramatikus folyamat jellegzetes elemei lelhetők fel. A dramatikus folyamat kifejezési formája a megjelenítés, az utánzás, megjelenési módja a fölidézett vagy éppen megnyilvánuló társas kölcsönhatás, az interakció; eszköze pedig az emberi és zenei hang, az adott nyelv, a test, a tér és az idő; tartószerkezete pedig a szervezett emberi cselekvés.”[69]

  1. 2. A kreatív tanulás feltételei

Torrance kisgyermekek fantázia meséiből állapította meg a szükségleteiket. Ezekből fel tudott állítani egy feltételrendszert, ami segíti a kreativitás kialakulását.

Saját kezdeményezés– A kreativitást csak a gyakorlat révévén szerezhető meg, ezért a tanárnak a kezdeményező gondolkodást a tanulóra kell bíznia. A tanárnak pedig olyan módon kell átadnia a tanítandó tananyagot, hogy kivívja a tanuló érdeklődését és motiválja őt. Ennek a kezdeményezésnek egyfajta csodálkozásban és kérdések feltevésében kellene mutatkoznia a diáknál.

Önálló tanulás– Egyfajta ösztönző iránymutatást kellene kapniuk az úgynevezett “egy életen át tartó tanulásra” a Life Long Learning. Ösztönözni a diákot, arra, hogy az iskolán kívül is merjen részt venni más kurzusokon.

Öntudatosság– A bátorító szavak, és a dicséret segítheti az önértékelésben alulmaradt diákot ebben a folyamatban. Sok diák azért nem akar tehetséges lenni, mert nem akar kilógni a többiek közül, ez fakadhat egyfajta konformista szemléletből is. Egy olyan oktatásnak kellene megvalósulnia, amely segíti a diák individualitásának a kibontását és a képességeinek a csiszolását. Ez képes megerősíteni az embert belülről, hogy a külső kritikus és reagáló külvilág hatásaitól függetlenedjen, és ne nyomja el a kreatív lényét.

Bruner a tanulás feltétel rendszerében fontosnak tartja spirális szemléletet, amely lehetőséget ad mindig egy témát az egyel magasabb szinten való megvizsgálására. Ez segíti a tanulónál azt a szemléletet, hogy érdemes egy dolgot több szempontból megvizsgálni. Ez segíti az összetett gondolkodást.

Minél korábbi szakaszban kell elkezdeni a kreativitásra nevelést, Frank szerint. Ez emberi érintésben nyilvánul meg először. Az érintésnél létrejön egy kontaktus, ami segíti később, hogy helyes kapcsolatot tudjunk kialakítani a világgal és nyitottak legyünk az új dolgokra.

” Az embernek meg kell tanulnia, hogy a szemeit ne csak a nézésre, hanem a látásra, a füleit ne csak a hallásra, hanem a figyelmes meghallgatásra, a kezeit ne csak a fogásra, hanem a tapintásra és az érzékelésre is felhasználja.”[70]

Lowenfeld szerint a művészetre való nevelés kreatívabbá teszi az embert. Egyfajta probléma iránti érzékenységet és flexibilitást tanul. Ezt a képességét át tudja vinni más területre is.

A tanulási feltételekhez tartozik a fentebbi részben kifejtett kreativitást gátló és fejlesztő tényezői is.

  1. 3. A kultúra hatása a kreativitásra

Toynbee[71]szerint a társadalom kívülállónak tartja azon embereket, akik nem követik a konformista szemléletet és újító ötletekkel álnak elő. Ezt a társadalmi intézmények bizonyos attitűdjeinél figyelte meg. A demokráciának lenne a kötelessége, hogy felszínre hozza a potenciális kreativitást.

“Ha ragaszkodunk a konformizmushoz, akkor megrekedünk egy tradicionális társadalomnál, és nem nevelünk ki feltalálókat.”[72]

A kreativitás tradicionális attitűdjei eltérő kultúránként, etnikumonként. A legrosszabb, amikor politikai nézetek határozzák meg az oktatás és a kultúra minőségét. Ez hátrányosan befolyásolhatja az ember kreativitását.

A kultúrát valójában a felmenőinktől örököljük. Több generáció kultúrája alkotja meg a kreativitáshoz való hozzáállását. És van az ember, aki hozza az egyedi minőségét és képességeit. Ha nem elég erős, akkor beáll a sorba, ha viszont továbblép a kultúra nyomásától, akkor új minőségekre, újító szemléletre találhat. A felnőtteknek és a pedagógusoknak is a felelőssége, hogy rendezzék a kapcsolatot az elkövetkezendő fiatal nemzedékkel erre ad lehetőséget a művészet és a kreatív intelligencia.

“Művészi atmoszférát kell teremteni az idősebbek és a fiatalok között. Csak ha ez megtörténik, akkor következhet be az, aminek be kell következnie, hogy a mai fiatal egészséges módon növekedhessék bele a világba.”[73]

Az egészséges növekedésből egészséges kreatív szemlélet is születik, ami nem csak az egyén számára, de a társadalom számára is hasznos. Azokban a kultúrákban képes a magas szintű kreativitás kibontakoztatására ahol nyitottan és szabadon nevelik a gyermekeket, hogy helyesen fogják fel a külvilág benyomásait, és ezekkel kapcsolatban kérdéseket tegyenek fel. Az egészséges célorientáltság mellett képesek megvalósítani a folyamat orientáltságot. A folyamat orientáltság pedig a flow élményében csúcsosodik ki, amivel a következő fejezet foglalkozik.

 

  1. A tökéletes élmény pszichológiája

A 20. század második felének pszichológiai irodalmában kétségkívül a kreativitás volt az egyik főszereplője. Tudott dolog, hogy ingereket felveszünk a külvilágból, és valamilyen módon válaszolunk is rá. A pszichológiában Carl Roger (1961) és A. H. Maslow (1963) vonalának az én megvalósításának (self-realisation vagy self-actualisation) középpontjában az elfogadás, mindenekelőtt az önmagunk elfogadása áll. Ebből a gondolatkörből táplálkozik, de más irányba megy a Csikszentmihályi Mihály Chicagóban élő magyar származású pszichológus, aki a 20. század utolsó évtizedeinek legnagyobb hatású pszichológiai koncepcióját nyújtotta. Középpontjában a flow (áramlat) áll. Ez a flow olyan élményt, tevékenységet jelöl, ami az embert mintegy elragadtatja, amelyben elmerül, olyannyira belefeledkezik, hogy szinte már nem is létezik számára a külvilág. Az öntudat feloldódik, de ugyanakkor ébren marad. A flow egy pozitív élmény, ha öröm, akkor a legmagasabb szinten.

Az így értelmezett flow-nak nagy szerepe van az ember lelki ’háztartásában’.

” Aki egyszer átélte, újra és újra részesülni akar benne. Ahhoz, hogy az ember lelkileg, szellemileg egészséges legyen, hogy énje kiteljesedjen, hogy megvalósítsa, elfogadja magát, megtalálja identitását, hogy[74]alkotni tudjon, szüksége van a flow rendszeres élményére.”

A flow akkor jön létre, ha az ember tevékenységében a kihívás, azaz a feladat és a képesség, a végrehajtáshoz szükséges tudás egyensúlyban van. (Ha nem sikerül megtalálnia, akkor maga a személyiség válik beteggé, azaz antiflow keletkezik. Allison és Duncan 1988)

Ha a feladat nagyobb. Mint a képesség, akkor szorongás. Ha a képesség nagyobb, mint a feladat, akkor, unalom. Amennyiben túl sok az ismeretlen feladat, ilyenkor belezavarodhatunk.

A kreativitás (eredetiségre) általános emberi képesség. A kreatív személyek döntéshelyzetben mindig valami újat találnak ki, és azt megvalósítva úrrá lesznek a helyzeten.[75]

A kreatív személyeknek nagyobb a feszültségtoleranciájuk, erősebb az énjük, jobban hasznosítják a motivációs energiájukat, jobban elviselik a negatív információkat, mindezek folytán nyitottabbak mind a külvilág, mind a belső világuk igényeire.

EDU Kineziológia[76], amely a mozgáson keresztül történő tudatos nevelést takar.

A századunkban élt pedagógia doktora, Dr. Paul Dennison nevéhez fűződik az EDU. Ő foglalkozott speciális mozgásokkal, rengeteget kutatott[77], hogy az egyes mozgástípusok hogyan hatnak az emberi szervezetre.

A tanulási képesség, a kreativitás velünk született, csak az életünk folyamán sok tényező befolyásolja, bizonyos hatásokra ezek módosulhatnak.[78]

Születésünktől fogva minden sejtszinten rögzül, ami történt velünk. Ezeket jó vagy rossz impulzusként értékeljük az adott szituációtól függően. Amivel nem akarunk a továbbiakban szembesülni, és meg sem oldottuk a lenyomjuk a tudatalattiba. A pszichológiában is közismert tény, hogy minden tudatalatti érzés, hatalmas erővel szeret magának utat törni a felszínre. Mindezek, miután már nincs történeti értéke, rögeszmeként, fóbiaként, fixációként, vagy akár függőségként is megnyilvánulhatnak. Miután az ember okos(kodó) lény, ezért ezekhez az idegen impulzusra gyárt ez intellektuális magyarázatot, és ezzel le is tudja az ügyet. Sokszor ezek a kényszercselekedetek határozzák meg életünket. Ezt jó meglátni a gyermekeknél, hogy a cselekedeteik mögött mi húzódik meg valójában. Ebben segíti a pedagógust a kineziológia elsajátítása.

Gordon Stockes, Daniel Whiteside az izmok tesztelését[79] alkalmazta, arra vonatkozólag, hogy megállapítsa egy embernél a  rendellenes lelki működés hátterében meghúzódó valódi okokat. Ezek feltárása, és rendezése után a tünetek megszűnnek. A kineziológia ezen ágának a két nagy képviselője, létrehozta a viselkedési barometriát, amelynek létezik egy pozitív érzés oldal, és ugyannak az állapotnak a negatív fele, illetve van tudati, tudatalatti és testi dimenziója. A kreativitás a skálán úgy helyezkedik el a negatív részen, hogy ha az illető szembenáll az élet dolgaival, nem fogadja el a helyzetét, sok a felelősség a vállán, akkor tudatalatti frusztrált lesz, és ellenségeskedő. A lelkesedése alábbhagy, nehezen hangolódik rá az élet dolgaira, vagy a sajátjaira akár. Testi szinten közömbösség ül rá és testi fásulttá válik. Ekkor a kreativitás teljesen megszűnik. Ebből úgy tud kilábalni, hogy elemzi a helyzetét. Ki kell deríteni, hogy ki által nem szívesen fogadott, milyen helyzetet nem tud elfogadni. A lelkesedés előremozdító. Ha vonzónak érzi magát, és a cselekedeteit akkor oldódik a blokk. Ha elindul a ráhangolódás akkor a kreativitásnak már nem lesz akadálya.[80]

 

[81]Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik de nem ragaszkodik, beteljesült, művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.”

Összefoglalás

Az elmúlt hetekben, hónapokban, mialatt egyre jobban beleástam magamat a kreativitás irodalmába, rájöttem, hogy fejezetenként külön-külön egy-egy szakdolgozatot lehet írni mindegyikről. Ezen igényemen túllépve sűrítettem bele ebbe a pár fejezetbe a pszichológusok, kutatók, filozófusok bölcs, iránymutató nézeteit.

Összegzésként elmondható, hogy a kreativitás csak egészséges lelkületből tud születni. Ha nincs tisztában az ember a saját értékeivel nem tudja kibontakoztatni képességeit. Az embernek egy nyitott szemléletet kellene megvalósítania, ami tolerál és elfogad más nézeteket és minden egyes embert egységesen kezel. Arra a következtetésre jutottam, hogy fejleszthető a kreativitás. Csak az egyénen múlik mennyire engedi magát át ennek a folyamatnak. A felnőttek és a tanárok nagymértékben tudják segíteni az eljövendő nemzedéket, ha hagyják a saját ítélőerejének és felfogóképességének a kibontakozását. Ma egy erősen fejlődő technikai világban élünk, ami egyoldalúan az értelmi intelligenciát fejleszti és gátat vet az ÉQ és SQ fejlődésének. Ez azért probléma mert az SQ alaptulajdonsága a spontaneitás és a kreativitás. Az SQ szintetizálja, és egyensúlyba hozza az IQ és ÉQ-t. A versenyszellem, a túlpörgetett életmód, a konformista szemlélet mind a kreativitás ellen dolgozik. Ezért az oktatáson ma nagyon sok múlik, egy olyan légkör megteremtésével, amely motiválja és serkenti a kreatív képességek fejlődését. Ebben a pedagógus személye döntő fontosságú.

Eszembe jut egy történet, amely nagyon szépen bemutatja a kreativitás rejtett oldalát. Ez pont Leonardo Da Vincivel történt a reneszánszkor egyik nagy kreatív feltalálójával. Egy mesterember megkérte Leonardót, hogy menjen át őhozzá és nézze meg az új találmányát, ami egy repülő masina volt. Leonardo így is tett. Azonban amikor meglátta egyből azt mondta, hogy ez nem fog soha működni. A mesterember sürgetően visszakérdezett, de hát miért mondja ezt, még ki sem próbálta. Leonardo válasza csak ennyi volt: mert nem szép.

Számomra ez a történet azt tükrözi, hogy a kreativitásban a tudás és a szépség kézen fogva jár egymással. Schiller, amit úgy fogalmazott meg, hogy a szépség hajnali kapuján át léphetünk a tudás birodalmába. Számos kutató fedezte fel, hogy esztétikai nevelés nélkül a kreativitás visszafejlődik. Ami a szépség, jóság, igazság hármasság kritériumának megfelel az a valódi kreativitás és ezt az emberek megérzik. Ez az, ami a világot előreviszi és a társadalmunkat táplálja.

Ahányan kutatták a kreativitással kapcsolatos attitűdöket, mindig találtak új és új megközelítéseket. Mégis e nézetekben mindig van valami hasonlóság valami közös, amelyek megmutatják az emberi sokoldalúságot, hogy az ember egy összetett és bonyolult lény. Az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban, ahogy halad előre az emberiség fejlődése biztosan fognak új megközelítések kialakulni, akkor majd visszatérünk egy új szakdolgozat erejéig.

Mellékletek

A 16 elsődleges faktor a következő:

TARTÓZKODÓ-NYITOTT
INTELLIGENS -KEVÉSBÉINTELLIGENS
ÉRZELMILEG BEFOLYÁSOLHATÓ – ÉRZELMILEG STABIL
ALÁZATOS, SZELÍD – MAGABIZTOS, AGRESSZÍV
JÓZAN, KOMOLY – HANYAG, NEMTÖRŐDÖM
NONKONFORMISTA – LELKIISMERETES
VISSZAHÚZÓDÓ – VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ
KEMÉNY – LÁGYSZÍVŰ
BIZAKODÓ – GYANAKVÓ
GYAKORLATIAS – KÉPZELŐDŐ
NYÍLT – SZÁMÍTÓ
MAGABIZTOS – AGGÓDÓ
KONZERVATÍV – KÍSÉRLETEZŐ
CSOPORTFÜGGŐ – ÖNÁLLÓ
FEGYELMEZETLEN – BESZABÁLYOZOTT
NYUGODT – FESZÜLT

 
Felhasznált irodalom

Andrzej Szczeklik: Katharszisz. A természet és a művészet gyógyító erejéről. Európa Kiadó, Budapest, 2005

Ann Holdways: A kineziológia alapjai. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2000.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. (Rónai György ford.)

Arthur Koestler: A teremtés, Budapest, Európa könyvkiadó, 1998

Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, Akadémia Kiadó, Budapest, 1995

Bernáth László-Révész György: A pszichológia alapjai, Teritia Kiadó, Budapest, 2001

Carl Sagan: Az Éden sárkányai: tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról, Budapest, Európe, 1990

Castaneda, Carlos: Don Juan tanításai. Édesvíz Kiadó, Budapest. 1997

Charles S. Carver – Michael F. Scheier: Személyiség pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2003

Csíkszentmihályi Mihály: Flow, Az áramlat, A tökélates élmény pszichológiája, Akadémia Kiadó, Budapest, 1997

Csontváry emlékkönyv– Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry- irodalomból; szerkesztette Németh Lajos; Corvina Kiadó, 1976

Danah Zohar-Ian Marshall: SQ – Spirituális intelligencia, CsöndesTárs Kiadó, Budapest, 2000

Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998

Denis Waitley: A kiválóság tíz titka. Bagolyvár könyvkiadó, Szolnok, 1995

Dr. Gergencsik Eszter: A kreativitás és közösség. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987

Dr. Kun Miklós- Dr. Szegedi Márton: Az intelligencia mérése, Akadémia Kiadó, Budapest, 1983

Erika Landau: A kreativitás pszichológiája, Tankönyvkiadó, Budapest, 1974

Frans Carlgen: Szabadságra nevelés. Waldorf-pedagógiai Alapítvány, Budapest, 1992

Gyönkösi Kata: A kineziológia lehetőség-e. Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2006.

Hellmuth Benesch: SH atlasz, Pszichológia, Springer Hungarica Kiadó, Budapest, 1994

Julia Cameron: A művész útja- Szellemi ösvény kreativitásunk eléréséhez, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997

Jung, C. G: Lélektani típusok általános leírása. Európa Kiadó, Budapest. 1999

Kovátsné dr. Németh Mária (szerkesztette): Időszerű pedagógiai kérdések. Soproni egyetem, 1995

Lao-Ce: Tao Te King (Weörös Sándor fordítása), Tericum Kiadó, 1994

Locke, John: Értekezés az emberi értelemről. Akadémia Kiadó, Budapest, 1979

Marunák Ferenc: Mi is az a drámapedagógia? Drámapedagógiai Magazin. 1. sz. 1991/1.

Marunák Ferenc: Mi is az a drámapedagógia? Drámapedagógiai Magazin. 1. sz. (1991/1.)

Michael Card: Homok firkák-Krisztus és kreativitás, Harmat Kiadó, Budapest, 2006

Művészetpszichológia: válogatta Halász László, Gondolat Kiadó, Budapest, 1983

Osho: Kreativitás – Alkotóerőink felébresztése, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2005

Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1996

Rudolf Steiner: A szellemi erők működése az idős és a fiatal nemzedékben. Genius Kiadó, Budapest, 2002

Shakti Gawain– Fedezd fel benső kreatív forrásaidat! Édesvíz Kiadó, Budapest, 2005

Váradi Tibor: Belső gyermek hangfelvétele, Napfényes Élet Alapítvány Kiadó, Budapest, 2008. 04. 13

Váradi Tibor: EQ és SQ előadás hangfelvétele, Napfényes Élet Alapítvány Kiadó, Budapest, 2008. 01. 12

Vitányi Iván-Sági Mária: Kreativitás és zene. Akadémia Kiadó, Budapest, 2003

Zbigniw Pietrasinski: Alkotó vezetés. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977

[1] Vitányi Iván-Sági Mária: Kreativitás és zene. Akadémia Kiadó, Budapest, 2003

[2] Váradi Tibor: EQ és SQ előadás hangfelvétele, Napfényes Élet Alapítvány Kiadó, Budapest, 2008.01.12

[3] A görög legenda szerint az emlékezet istennője, Mnémoszüné volt a legszebb az összes istennő közül, amit az is bizonyít, hogy Zeusz többet „hált” vele, mint bármely más istennővel vagy halandóval. Kilenc napon és estén át tartott az együttlétük, aminek a gyümölcseként született a kilenc  Múzsa, az istennők, akik a szerelmi költészet, az epikus költészet, a himnusz költészet, a tánc, a vígjáték, a tragédia, a zene, a történelem és a csillagászat fölött uralkodnak. A görögök tehát úgy tartották, hogy az energia (Zeusz) és az emlékezet (Mnémoszüné) mennyei egyesüléséből jött létre a kreativitás és a tudás.

[4] http://www.cons.hu/index.php?menu=cikk&id=106

[5] egységes, mindent összességében vizsgál, az embert teljes egészben vizsgálja

[6] felfokozott tanulási út, berögzülés

[7] benne levő dolgok, belső tartalmak

[8] A dolgokat a szerkezet, a rendszer felől kiindulva formális elemzéssel leíró módszer, irányzat.

[9] mellékletek 1. ábra

[10] Freud, Sigmund: Szublimáció elmélet, 1940.11.16.o. in:Erika Landau: A kreativitás pszichológiája.

Tankönyvkiadó, Budapest, 1974

[11] existentia- létezés, úton levés

[12] kényelemszeretet

[13] Közösség érdekeinek az előtérbe helyezése

[14] Erika Landau: A kreativitás pszichológiája, Tankönyvkiadó, Budapest, 1974

[15]Carl Gustav Jung (Kesswil, Svájc, 1875. július 26. – Küsnacht, Svájc, 1961. június 6.) svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus.

[16] Váradi Tibor: Belső gyermek hanganyag, Napfényes Élet Alapítvány Kiadó, 2008. 04. 13.

[17] Shakti Gawain: Fedezd fel benső kreatív forrásaidat!, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2005

[18] A pszichológiai fejlődés és önmegvalósítás módszere azok számára, akik nem hajlandók belső fantáziáik vagy a külső befolyások rabszolgái maradni, akik nem hajlandók passzívan megadni magukat a bennük zajló pszichológiai erők játékának, és akik elhatározták, hogy uralni fogják életüket.

[19] (Venice, Február 27, 1888 – Capolona d’Arezzo, Augusztus 23, 1974) olasz pszichiáter

[20] 1931 dec. 11-1990 jan. 19

[21] Osho: Kreativitás – Alkotóerőink felébresztése, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2005

[22] Osho 2005. i.m.

[23] Osho 2005. i.m.

[24] Osho 2005. i.m.

[25] Denis Waitley: A kiválóság tíz titka. Bagolyvár könyvkiadó, Szolnok, 1995

[26] (Murakirály, 1861. február 27. –Dornach, 1925. március 30.), osztrák filozófus, író, dramaturg, tanár, Az antropozófia megalkotója

[27] Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1996

[28] Michael Card: Homok firkák-Krisztus és kreativitás, Harmat Kiadó, Budapest, 2006

[29] Rudolf Steiner szerint

[30] Erika Landau: A kreativitás pszichológiája, Tankönyvkiadó, Budapest, 1974

[31] Rudolf Steiner

[32] Rudolf Steiner i. m.

[33] Irving J. Taylor (1939-) amerikai pszichológus

[34] Viktor Lowenfeld, Macmillan (1903-1960) a Pennsylvaniai egyetem professzora

[35] Erika Landau. i. m.

[36] gyökeresen újat teremtő, féktelen alkotás

[37] Csontváry emlékkönyv-Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból; szerkesztette Németh Lajos; Corvina Kiadó, 1976

[38] Csontváry emlékkönyv. i. m.

[39] Rudolf Steiner. i.m.

[40] Vitányi Iván-Sági Mária: Kreativitás és zene. Akadémia Kiadó, Budapest, 2003

[41] Váradi Tibor: EQ és SQ,

[42] Kun Miklós – Szegedi Márton: Az intelligencia mérése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983

[43] Nyolc faktor: nyelvi kifejezés, fogalmi logika, gyakorlati-műszaki adottság, térbeli elképzelés, emlékezet, a környezet felfogása, kitartás, ügyesség

[44] személyes

[45] Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. (Rónai György ford.) in:Goleman im. 19. o.

[46] megélés

[47] (félelem, öröm, bánat, boldogság, düh stb.)

[48] lelkesedés

[49] Az apa a hét gyereke közül hatnak rengeteg értékes ajándékot adott, mígnem a legkisebb csak egy adag lócitromot kapott, aztán a többiek elégedetlenkedtek, hőzöngtek, majd tönkretették a sok szép ajándékot. A legfiatalabb pedig elkezdte keresni a lócitrom alatt a pónilovat.

[50]  Görög szó, beleélés képessége, egy része velünk született, másik része önneveléssel kifejleszthető. Buddhizmusban az együttérzés tana, azaz az Ahimsa, a nem ártás tana.

[51]  Szóval nem megfogalmazott , csak a test által küldött üzenetek vannak jelen

[52] Szívidegsejtek több 10000 állománya van, mini agyként és hormonrendszerként funkcionál, kibocsát adrenalint is, mindezt David Straiber kutatta.

[53] Goleman, Daniel: Érzelmi intelligencia. Magyar Könyvklub Kiadó, Budapest, 1998

[54] Arisztotelész: Nikomakhoszi etika, 1106 b. (Szabó Miklós fordítása) in: Goleman: i.m. 9. o.

[55] Zohar, Danah: Az SQ Spirituális Intelligencia. Csöndes Társ Kiadó, Budapest, 2000

[56] Személy feletti

[57] Locke, John: Értekezés az emberi értelemről. Akadémia Kiadó, Budapest, 1979

[58] Váradi Tibor i.m.

[59] Váradi Tibor: EQ és SQ előadás hanganyaga. Napfényes Élet Alapítvány Kiadó, Budapest, 2008. 01. 12

[60] Jung, C.G.: Lélektani típusok általános leírása. Európa Kiadó, Budapest. 1999

[61] Az egzisztencialista pszichológia. pl: egyedül kell döntenie, s e felelősség szorongással tölti el (Heidegger) Noogén neurózis: az értelmet nem adni vagy létrehozni, hanem meglelni kell, és meg is lehet találni − logoterápia. Viktor E. Frankl (1905-1997)

[62]Castaneda, Carlos: Don Juan tanításai. Édesvíz Kiadó, Budapest. 1997: i. m. 245. o.

[63] Friedrich Nietzsche. In:  Szczeklik, A. 2005. i.m. 69. o.

[64]Andrzej Szczeklik: Katharszisz. A természet és a művészet gyógyító erejéről. Európa Kiadó, Budapest,

2005

[65] Steiner, Rudolf (1990) i.m.

[66] Frans Carlgen: Szabadságra nevelés. Waldorf-pedagógiai Alapítvány, Budapest, 1992

[67] egyedi érzékenység

[68] Erika Landau i.m.

[69] Marunák Ferenc: Mi is az a drámapedagógia? Drámapedagógiai Magazin. 1. sz. (1991/1.),

[70] Erika Landau i.m.

[71] Arnold Joseph Toynbee (1889. április 14. – 1975. október 22.) angol történész

[72] Hilgard: in Erika Landau i.m.

[73] Rudolf Steiner: A szellemi erők működése az idős és a fiatal nemzedékben. Genius Kiadó, Budapest, 2002

[74] Vitányi Iván-Sági Mária i.m.

[75] Vitányi Iván – Sági Mária i.m.

[76] Mozgással foglalkozó tan. (kinesys=mozgás, logos, logia= tudomány, tan)

[77]  Tanulámányozta:

Dr.Henry Kendall  testhelyzetek, izomállapotokkal foglalkozó kísérleti eredményeit is felhasználta, valamint Dr. George Goodheart (1960), deotrioti manuálterapeuta izomtesztelési tapasztalatait is segítették munkáját. Dr. Terence Benett megállapítása, hogy ha a   véráramlás a szövedékekben az oxigén hiánya miatt lelassul, ennek az okait és feloldását követte nyomon. Kísérleteiben radioaktív anyagot fecskendezett a kísérleti személy érrendszerébe, majd fluoroszkop, rtg gép alá helyezve figyelte a változásokat, hogy milyen hatások váltanak ki az izomban görcsöt, fájdalmat, és, hogy ezeket milyen érintéssel lehet feloldani. A kísérlete beigazolódott, csak a betegek és aztán ő maga is meghalt rádioaktív sugárzás miatt .John F.Thie, Lowett, Frank Chapman, Gordon Stockes, Daniel Whiteside munkássága is befolyással volt rá.

[78] Ann Holdways: A kineziológia alapjai. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2000.

[79] Izomteszteléssel Dr.Alan Berdall is foglalkozott, 1980-as évek végére 280 darab klinikailag kikisérletezett izom tesztelési lehetőségét dolgozta ki. A tudat alatti bináris módon dolgozza fel az üzeneteket.. Az izomban futó neuron  egy, vagy nulla választ ad. Tehát igen, vagy nem választ. A biofeedback megmutatja a lehetséges stresszorok számát, helyét.

[80] Gyönkösi Kata: A kineziológia lehetőség-e. Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2006.

[81] Lao-Ce: Tao Te King (Weörös Sándor fordítása), Tericum Kiadó, 1994