Restaurálásról röviden

A restaurálás gyökerei visszanyúlnak a műgyűjtés kezdetéig, de valódi szakmává vagy művészetté a XIX. századtól kezdett fejlődni. Az anyagmegóvás a fő célja (jelen esetben a fémeknek) amelynél a műtárgy tudományos, történeti, művészi értékeinek minél hosszabb időre történő megőrzése. A restaurátori tevékenység három fő eleme a tisztítás, konzerválás, restaurálás. A tisztítás során a tárgy felületére rakódott szennyeződés vagy a káros oxidréteg eltávolítása történik, amely történhet fizikai (mechanikus) vagy kémiai (vegyi) módon. A konzerválásnál a tárgy megtartására, a környezet káros hatásaival szembeni védelmére irányul a felületen és belsejében található korrozív anyagok semlegesítésével. A konzerválás inkább a kémisi eljárások közé tartozik. Fontos szempont, hogy a tárgy megőrizze eredeti jellegét, nemes patináját. A restaurálásnál a tárgy olyan kiegészítése (törések, hiányok) az esetleges deformitások helyrehozatala történik, amelynél az eredeti formáját, jellegét visszanyeri. Sajnos előfordulnak olyan tárgyak amelyek helyrehozatala nem lehetséges, vagy nagyon körülményes. Ezért mindig mérlegelni kell, hogy a tárgy megéri az esetlegesen ráfordított időt és energiát.